2012. október 25., csütörtök

Népvándorlás a Pepitában

Igazából nem volt időpont megadva, hogy mikor érjünk oda. Mi voltunk az elsők, mert Katiékat sikerült elhagynunk valahol az Astoria környékén. De hamar utolértek minket, meg csatlakozott Ráhel is, ahogy ígérte. Kb. félóra múlva megjelent Gábor, hogy közölje: amúgy nem tud maradni, mert kizárta magát a lakásból.
-Ennyi erővel, ha úgyse tudsz bemenni, maradhatsz itt is...
-Nem jó, a biciklilakatom kulcsa sincs nálam.
-Biztos megengednék, hogy betedd a pincébe.
-Á, inkább hazamegyek és megvárom a zárszerelőt. Miután sikerült bejutnom, visszajövök.
Ezzel elhúzott, Kati pedig elkezdett gondolkozni, ki mindenki jelzett vissza a facebookon, hogy jön.
-Mi van Dementiával?
Felhívtam Dementiát, aki mondta, hogy épp most értek haza, de mindjárt átugrik. A mázlista tényleg csak egy ugrásnyira lakik, ezért András remélte, hogy fürdőköpenyben fog érkezni, de sajnos csalódnia kellett. Időközben Katinak eszébe jutott János és felhívta, hogy jön-e. Mikor láttuk, hogy győzködésre van szükség, Ida kivette Kati kezéből a telefont.
-János, muszáj jönnöd, mert rajtam kívül csak neked van itt humorérzéked!
A számunkra nem túl hízelgő érv hatott; János azt mondta, igazából Edittel találkozik, de megpróbálja rávenni, hogy jöjjenek el. Persze még időbe telik, míg megérkeznek, mert még otthon van.
Dementiáék közben elbúcsúztak, Kati pedig tovább törte a fejét lehetséges csatlakozókon.
-Laci jön?
-Nem tudom, de felhívom-felelte Ida. Laci nem is tudott az összejövetelről (ami nem csoda, eredetileg nem lett meghíva), de nem kellett sokáig győzködni, hogy jöjjön inni. (Lacit ilyen ügyben sosem kell sokáig győzködni.) Csak hát időbe fog telni, mert ő is messze lakik.
Ekkor már 8 felé járt az idő, és Katinak eszébe jutott, hogy felhívja Lórit. Lóri épp akkor szállt le a vonatról, és kérdezte, mivel kell jönni. A kék metrót javasoltuk Zuglóból.
-Szerintem hamar itt lesz.
-Kivéve, ha az Örs vezér terén keresi a kék metrót-jegyezte meg pesszimistán Kati.
Ekkor mi már úgy éreztük, épp eleget üldögéltünk, és felvetettük, hogy hazamegyünk. Mint ilyenkor lenni szokott, Anna és Ráhel is gyorsan rájött, hogy haza kéne menniük. Kati azzal szembesült, hogy egyedül maradnak a Pepitában; viszont ha már idecsődítettünk néhány embert, akkor illik megvárni őket valakinek.
-Hát végülis ha idejönnek, beszélgethetnek egymással-dobta be Ida. De azért felhívta Lacit, aki a jelek szerint még nem indult el.
-Kik vannak ott?-kérdezte.
-Hát, itt lesz a Lóri, ha megérkezik. Meg lehet, hogy a János. Meg lehet, hogy a Gábor, ha bejut a lakásába...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése