A blues színpadon nem jellemző, hogy időben kezdődnének a dolgok, ezért nem izgattam magam azon, hogy 6-kor még egy fröccsbüfé pultjánál álltam. Azon sem lepődtem meg, hogy amikor 6 óra 10-re odaértem, a zenekar még a beállásnál tartott. Valami gond lehetett a mikrofonnal, mert a szólista folyamatosan próbálgatta, kevés sikerrel.
-One-two, yksi-kaksi, ett-två! - szólt bele a mikrofonba sokadszorra is. Nem egészen értettem, miért volt fontos mindezt három nyelven, de talán ezzel próbálta igazolni, hogy tényleg finn.
6.20 körül még mindig nem történt semmi, és elhatároztam, hogy ha félig (mármint fél 7-ig) nem kezdenek el játszani, akkor lelépek a La Pegatinára a világzenei színpadon. Aztán 6.25-kor úgy tűnt, rendeződnek a dolgok: a zenekar elkezdett játszani egy egész elviselhető bluest. Majd még egyszer elkezdték ugyanezt, és ekkor jöttem rá, hogy ez még mindig a beállás része. Azért meghallgattam, hátha végre sikerül összehangolni a technikát és utána elkezdődik a koncert.
A blues ismétlése úgy tűnik, már a zenészek finnyás ízlésének is megfelelt, mert szóltak a technikusoknak, hogy most már minden oké. Ezek után a szólista végre a közönséget szólította meg:
Sziasztok! Mi vagyunk a Black River Bluesman! Köszönjük, hogy ennyit vártatok ránk! 10 perc múlva visszajövünk!
Na ezt már nem vártam meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése