A fát betettük a talpba, el is kezdtem díszíteni, de apám rájött, hogy ferde. Áthidaló megoldásként az általam javasolt "fogadjuk el ilyennek" helyett keresett egy kis fadarabot, amit ha a talp egyik lába alá berakok, egyenes lesz a fenyő. Letérdeltem és megfogtam a fadarabot, várva, hogy apám megemeli kicsit a fenyőt és alá tudom csúsztatni. Ez nem történt meg, viszont apám diadalmasan felkiáltott:
- Na látod, most már egyenes!
- Az jó, mert még nem tettem alá...
Szokás szerint megint megkaptam az összes ajándékot, hogy csomagoljam be őket (kivéve a nekem szántakat természetesen). Az egyik kartondobozt gyanúsan könnyűnek találtam.
- Nem lehet, hogy ez egy üres doboz? - kérdeztem gyanakodva.
- De, az egy üres doboz - bólintott apám, majd kérdő tekintetemre hozzátette: - A GPS-é, ami lent van a kocsiban.
- Akkor miért is kell becsomagolni?
- Hát mert azt én karácsonyra vettem magamnak.
- Aha. És azért én csomagoljam, hogy meglepetés legyen?
Végül a GPS doboz mégsem kapott csomagolást, mert kiderült, hogy nem elég a csomagolópapír...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése