#állj!

Manapság már olyan gyorsan zajlanak az események, hogy ha az ember nem lóg a Facebookon éppen akkor, simán lemaradhat egy jó kis tüntetésről vagy hasonlóról. Szerencsére Levente és én pont rajta lógtunk, amikor elterjedt a kampány híre a civilek KEHI általi basztatása ellen. Rögtön ki is találtuk, hogy mi is csinálunk magunkról selfie-t, és a nagyobb hatás kedvéért - többek közt az Andrások mintájára - rá is írjuk a tenyerünkre az "#állj!" feliratot. Az egyetlen gond az volt, hogy nem volt nálam fényképezőgép, Levente meg csak a mobiljával tud fotózni, és ezt se csinálta még túl gyakran. Először kipróbáltuk, hogyan férünk bele ketten ugyanabba a képbe (figyelembe véve, hogy Levente jelentősen magasabb nálam) úgy, hogy a tenyerünk látszódjon is de ne is takarja el totál az arcunkat. Ez némi kísérletezés után összejött. Ezután fel kellett írni a feliratot a tenyerünkre - na de ha a telefon tükörben látja, akkor ugye fordítva. Ez nekem könnyebben ment (aki tanárként gyakran olvas fordítva, annak írni se olyan nehéz), de végül Levente is boldogult vele. Elkészítettük a fotót, megnéztük - és kiderült: nem tükörszerűen látja a gép, rendesen kellett volna felírni.

Lesikáltuk a feliratot körömkefével, megtöröltük, újra felírtuk rendesen. Csináltunk három fotót, ebből kettő kicsit homályos lett, a harmadik okés. Mivel Levente telefonja nagyonokos, rögtön fel is tudtuk tenni a Facebookra. Csak éppen a kicsi képernyőn nem látta jól a fotókat, és sikeresen a fordított feliratosat tette fel, amit elfelejtett letörölni. Persze amikor rámentünk a Facebookra, észrevettük a hibát, leszedtük a képet és feltettük a jót, de az alatt a majdnem fél perc alatt, amíg a fordított kép volt fent, már ketten lájkolták, és Bea másnap cikizett is minket miatta a tüntetésen.

Úgy tűnik, másnak sincs izgalmasabb programja péntek estére, mint a Facebookon lógni...