Lódítóbódítóka

Michael Ende egyik meseregényének a címe:,„A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka” (németül ez ugyanilyen hosszú, bár két szóban) joggal pályázhat a könyvcímként szereplő leghosszabb szó világrekordjára. Hasonló rekordot kíván a jelek szerint megdönteni a BKK a megállók neveinek hosszával.

Persze eddig is voltak kedvencek, például a „Leányka utcai lakótelep” vagy a „Kiss János altábornagy utca” (nehogy még valaki azt higgye, az alkotmányjogászról nevezték el). Az utóbbi időben azonban a megállónevek látványos hosszabbításának lehetünk tanúi. Egyrészt a metróra való átszállási lehetőségeket már nemcsak bemondják, hanem a megálló nevébe is beveszik: az amúgy is hosszú „II. János Pál pápa tér”-ből így lett „II. János Pál pápa tér metróállomás” (ez 14 szótag). Más megállóknál nem elég a korábban szereplő egyetlen utcanév, hanem a kereszteződés minden szereplőjét megjelenítik. A „Wesselényi utca” sem egy rövid szó, ám a „Wesselényi utca, Izabella utca” már nagyjából megjegyezhetetlen (bár csak 12 szótag).

A hosszú megállónevekből gyakorlati problémák is adódnak. Szegény 4-es metró alig zárja be az ajtókat a Rákóczi téren, már kezdheti mondani, hogy „A következő megálló: II. János Pál pápa tér”, különben megérkezésig nem jut a végére. (Amíg a villamosokon nem volt előre fölvett bemondás, a sofőrök csak röviden „Pápa tér”-ként emlegették az említett földrajzi egységet.) Igazán hosszú megállónevek a buszban működő képernyőre sem férnek rá. A minap szembesültem azzal, hogy a „Szépjuhászné, Gyermekvasút” nevű megálló a 22-es busz monitorján így jelenik meg: „Szép juh.né, Gy. vasút”. Noha nem ismerem a hölgyet, akiről a megállót elnevezték, vélhetően nem egészen mindegy neki, hogy a juhval vagy annak őrzőjével köt házasságot...