2015. november 30., hétfő

Kizárásos alapon

Szombat reggel fél 11-kor András még simán be tudott jönni a kapun. Viszont mikor fél 12-kor lementünk macskaalmot venni, utána egyikünk kulcsa se nyitotta. Felcsöngettem három lakóhoz, a harmadik engedett be (meg se kérdezte, ki vagyok!) Azután felhivtam a közös képviselőt, hogy rossz a zár és küldjön szerelőt. Nem tűnt túl lelkesnek, de meggyőztem, hogy egyszerre két kulcs nem valószinű, hogy tönkremenne. Mindenesetre nem bátoritott olyasmivel, hogy szombaton szerelőt tudna találni.

Mikor délután hazaértem, továbbra se nyilt a kapu kivülről. Szerencsére a szomszéd srác épp jött kifelé. Megoldásként kitámasztottuk az ajtót, és ki is tettem rá egy fecnit, hogy "Ne csukd be, kivülről nem nyilik!" és a biztonság kedvéért leragasztottam cellux-szal a zárat. Nem biztam azonban abban, hogy ezt nem szedik le a lakók, ami komoly fejtörést okozott, hiszen tudtam, hogy este 11 után érek csak haza. András felajánlotta, hogy ha nem jutok be, menjek át hozzá, de igazából azt a plusz utazást megspóroltam volna magamnak. Megörültem tehát, mikor 3/4 10 körül azt láttam, hogy Hajni posztolja a frissen sült mézeskalácsait a Facebookon. Gyorsan ráirtam és megkérdeztem, ébren lesz-e 11 után, mert lehet, hogy be kell engednie. Szerencsére nem tervezett korán lefeküdni, igy némileg nyugodtabban nézhettem az este elébe.

Természetesen negyed 12-kor a kaput zárva találtam, celluxomnak hűlt helye volt. Becsöngettem Hajnihoz, aki jófej módon rögtön nyomta is a nyitógombot. Ahogy benyomtam a kaput, a másik szomszédból egy srác és egy lány rohanva érkezett az utca végéből.
- De jó, hogy jöttél! Már itt törtük a fejünket, hogy fogunk bejutni, mert nem működik a zár!

Lám, még a belvárosi élethez is kell kreativitás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése