2016. február 1., hétfő

Egy renitens zsinór

Szeretném leszögezni, hogy sosem pisilnék bele egy úszómedencébe, de a tenger az más. Először is egy csomóan belepisilnek mások, például az összes hal. Másrészt a hullámzás rögtön elsodorja a pisit, tehát nem abban kell úszkálni. Ki tudja, a tenger mélyén talán vannak olyan organizmusok, akik kifejezetten az ammónia lebontásából élnek, és direkt jót teszünk velük, ha enni adunk nekik. Ezenkívül a tengerbe pisilés egy csomó helyen kényszer is, mivel a tengerparti strandok egy részén nincs vécé, vagy ha van, az olyan állapotú, hogy még a pisi is visszamenekül tőle. Szóval igen, vessetek rám követ, de bele szoktam pisilni a tengerbe.

Ezt a megoldást választottam a mascai strandon is. Egy mólóról kellett bemenni a vízbe (így kikerülhettük az éles kövek egy részét és a brutális hullámtörést, plusz békén hagyhattuk a tarisznyarákokat), de nem sokan úszkáltak körülötte a nyári hőmérséklet ellenére. Bementem a vízbe, kicsit arrébb úsztam messze a többiektől, aztán a térdemig lehúztam a fürdőruhám alsórészét (azt azért nem akartam összepisilni) és rajta. A probléma csak akkor jelentkezett, mikor a fürdőruhát visszahúztam. Ugyanis a sportbikini alsó részét elöl zsinórral kell megkötni, most viszont a zsinór egyik végét nem találtam. Nyilván becsúszott, amikor lejjebb húztam a nadrágot. Megpóbáltam kitapogatni a becsúszott zsinór végét, de nem találtam. Nudista strandokon bezzeg nem találkoztam még ilyen komplikációkkal.

Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy úszás közben azért magamon tudom tartani a fürdőruhát (elvégre vízszintesen fekszem a vízen, vagy mi). Úgyhogy úsztam azért egy keveset, keresve a halakat, akikből András négy félét is talált, de én csak egy típust azonosítottam, annyira lefoglalt annak az átgondolása, hogy hogyan fogok majd kijönni. Mert az ugye már függőleges testhelyzet, ráadásul mások is látják. A Mr. Bean által hasonló helyzetben alkalmazott kiváró technika nem működött, mert a tengert nem eresztik le, ha pedig megvárom, míg minden látogató eltakarodik a strandról, ránk sötétedik a visszafelé vezető két és fél órás túrán. Tehát előbb-utóbb kénytelen voltam a móló felé orientálódni. Inkább előbb, mint utóbb, mert egy nagy hajó közelgett, márpedig ha az kiköt (elvileg erre a célra szolgált a móló), akkor egy darabig nem jutok ki a vízből se gatyában, se anélkül. Úgyhogy gyorsan a mólóhoz úsztam és egyik kezemmel a fürdőruhámat összefogva kimásztam. Ugyanezt a fogást megtartottam, amíg vissza nem értem a törülközőinkhez. Ott leülve persze pillanatok alatt megtaláltam és kiszedtem a zsinór becsúszott végét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése