Kulturált táplálkozás

- Van vega hamburger is - hívta fel a figyelmemet Ádám, miközben a már megrendelt húsos változatát várta.
- Láttam, de én hamburgert csak olyankor eszem, ha nem látnak ismerősök. Egyszerűen nem tudom civilizáltan enni - feleltem, majd az odaérkezett pincérnőtől rendeltem egy quesadillát és egy fröccsöt. A fröccsömet hamarabb kaptam meg, mint Ádám, pedig később rendeltem. Az ok: az ő rendelését teljesítő pincérnő nem boldogult a borosüveg tetejével. Mondjuk érdekes kérdés, miért kellett újabb borosüveget felbontania, hiszen én ugyanolyan rozéból kértem fröccsöt, és engem egy már felbontott üvegből szolgáltak ki.

Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a quesadillából is hull ki töltelék fogyasztás közben, de legalább nem esett szét, mint a hamburger szokott. Ráadásul Ádám sportszerű nehezítésként lilahagyma-lekvárt is kért hozzá. Az elkészült hamburgerhez mellékelt egyetlen evőeszköz azonban egy beleszúrt kenőkés volt. Utóbb észrevettem, hogy a pultnál vannak evőeszközök kitéve és vehettünk volna, ekkor azonban még erre nem jöttünk rá.
- A lekvárt hogy fogod enni? - érdeklődtem. Válaszként Ádám kézzel belenyúlt a lekvárba és úgy tömte a szájába.

A két termék szétesési szintje közti különbség motiválhatta Katit arra, hogy ő is inkább quesadillát kérjen. Nem volt azonban elégedett azzal, ahogyan fölvették a rendelését.
- Nem tudták megmondani, milyen zöldség van a zöldséges quesadillában. Aztán megkérdeztem, mi van a húsosban. Mondta, hogy hús. Megkérdeztem, milyen, azt nem tudta.
- Vagy úgy gondolta, jobb, ha te nem tudod...
- Zöldségeset kértem - közölte Kati, majd megnézte a számlát. - Neked mennyi volt a zöldséges?
- 1400, miért?
- Mert erre 1800 van írva - és visszament a pulthoz reklamálni. Hamarosan elégedetten tért vissza. - Elmagyaráztam a pultosnak, hogy a hús az hús, a zöldség meg zöldség.

Amikor már nem számítottunk további komplikációkra, Ádám egy barokkos kézmozdulattal felborította a poharát és annak teljes tartalma a nadrágjára ömlött.
- Itt lakom közel, hozzak egy nadrágot? - ajánlkoztam, bár rögtön eszembe is jutott, hogy legfiúsabb szabású nyári nadrágom épp rajtam van.
- Igazából én sem lakom olyan messze. Vagy megkérhetem Bencét, hogy hozzon egyet. Na de a fröccsöm!
Hoztam Ádámnak még egy fröccsöt, mert így leöntve mégse akart a pulthoz menni. Közben ő felhívta Bencét.
- Menj a picsába! - zárta le a beszélgetést, amiből arra következtettünk, hogy Bence nem kíván nadrággal együtt csatlakozni hozzánk. Ádám tehát maradt a helyén és igyekezett megszáradni. Azután a telefonja rezgése figyelmeztette, hogy sms-t kapott.
- Peti 3/4 8-ra itt van - jelentette be.
- Szólj neki, hogy hozzon neked nadrágot...