Az időzónákkal nem először gyűlt meg a bajunk. Amikor a Camino Portugés során átértünk Spanyolországba, nem jutott eszünkbe, hogy az a közép-európai időt használja (földrajzilag teljesen logikátlanul; annó Franco állítólag azért tért át ebbe, hogy egy időzónában lehessen Hitlerrel). A Camino feelingjét mutatja, hogy öt napig nem jöttünk rá a tévedésünkre, és csak csodálkoztunk, hogy egyes zarándokszállások jófejségből a hivatalos időnél egy órával hamarabb kinyitnak. A felismerés akkor ért minket, mikor Santiago de Compostelában a vasútállomáson a 16.30-as vonat elment (a mi fogalmaink szerint) 16.20-kor. Elkezdtünk mérgelődni a spanyolok pontatlanságán és azon, hogy a pályaudvaron minden óra egy órát siet – biztos elfelejtették őket átállítani a nyári időszámításra -, a viccbeli autóshoz hasonlatosan, aki megállapítja, hogy mindenki forgalommal szemben megy az autópályán. Csak ezután esett le nekünk, hogy időzóna-különbség van a két ibériai ország között.
Európa keleti részén szintén bekavarhatnak az időzónák (ebben a témában javaslom még a Nagyváradi nagy kaland c. bejegyzést). Helsinkiből Tallinnba reggel 8-kor indult a komp, ezért beállítottam a telefonomat 7-re. Ez persze csak biztonsági intézkedés volt, hiszen én mindig hajnalban felébredek, olyan országban meg különösen, ahol már hajnali 3-kor pirkad. Reggeli közben viszont csodálkozva állapítottam meg, hogy az ébresztő nem jelzett. Ránéztem a telefonomra és megállapítottam, hogy azon még csak 6 óra van: az ébresztést ugyan beállítottam, de az időzónát elfelejtettem megváltoztatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése