Üzenet a múltba

- Az ötös pontig még nézzük meg, aztán fejezzük be – mondta tanítványom. Csodálkozva néztem az órára.
- Még csak ¾ van!
- De hát írtam neked messengeren, hogy ma hamarabb végezzünk, mert vacsorázni megyünk 7-re a párommal.
- Mikor írtad?
- Délelőtt.
- Hát akkor érdekes,mert nem emlékszem rá. Kaptam tőled emaileket,de még tegnap.
- Ne már, hát jelezte is, hogy olvastad!
- Tényleg? Hát lehet, hogy ráklikkeltem és nem olvastam el, nemtom.
- Vagy esetleg nem is neked küldtem? – gondolkozott el ő, mivel pont korábban mesélte, hogy a múltkor helyettem egy kolléganője velem azonos keresztnevű unokahúgának küldte el a házi feladatot, aki ezen enyhén meglepődött.
- Lehet, hogy ezt is a kolléganőd unokahúga kapta – viccelődtem. – Várj csak, amíg megjelenik a vacsorán.
Ő közben az emailjei között keresgélt.
- Nem találom az elküldöttek között. Lehet, hogy nem ment el… Jaj, ne! Tudod, kinek küldtem? A volt szeretőmnek!
- Hoppá! Lehet, hogy azt hitte, hogy vacsi előtt még beugrasz hozzá egy kis nosztalgiaszexre.
- Hát csak észrevette, hogy félrement az üzenet…
-Gondolod? Éppen most hívja a lelkisegélyt, hogy hiába várt rád…