Autók és vonatok Rijekában

A szervezők előre szóltak, hogy Rijeka központjában fizetős a parkolás, ezért első körben nem paráztuk túl a dolgot, letettük a kocsit az első fizető parkolóban. Úgy volt, hogy egy önkéntes várni fog az apartman előtt - várt is, de közölte, hogy rohannia kell, úgyhogy ideadja a kulcsokat és a barátnője majd jön és mindent elmagyaráz.Persze mire a barátnő megérkezett, mi már felfedeztük a dolgokat az apartmanban (kivéve a hűtőt, amit csak másnap találtam meg a tárolóhelyiségben - nyilván azért tették oda, mert nem is működött - valamint a vízforralót, amelynek csak a dobozával találkoztunk az újrapapírban), de a parkolásról megkérdeztük. Elmondta, hogy a benzinkútnál van egy parkoló, ami ugyan szintén fizetős, de csak reggel 7-től este 9-ig, hétvégén pedig szombat délután kettőtől ingyenes. Úgy döntöttünk, átvisszük oda a kocsit, bár még nem volt 9 óra. Persze előbb ki kellett fizetni az előző parkolót - ám hiába próbálkoztunk, egyetlen bankjegyünket se fogadta el az automata, viszont minden próbálkozásunk során hangos dörömbölést hallottunk az automata túloldaláról. Harmadszorra átmentem megnézni, mi történt. Ott ült a bódéban a fickó és közölte, hogy nála is lehet fizetni. Megtettük, majd beültünk az autóba. Még láttuk, amint az addig mögöttünk várakozó srác kétségbeesetten nyomkodja a pénzeket az automata nyílásába, tudomást se véve a túloldalról jövő dörömbölésről.

Miután több kör után megtaláltuk a másik parkoló bejáratát, azt láttuk, hogy a parkolóőr éppen pakolja össze a cuccait (este fél 9 volt). Megkérdeztük, hogy van a fizetés. Végigmért minket és látszott rajta: nagyon nincs kedve újra kinyitni a bódét.
- Ma ingyenes! - közölte végül.
Másnap nem használtuk a kocsit. Harmadnap reggel 9-kor már voltak dolgozók a parkolóban. Elmagyaráztam nekik, hogy azért nincs cédulánk, mert zárás után érkeztünk (ez igaz is volt, csak nem mondtam, melyik nap). Arra számítottam, hogy kifizettetnek velünk két órát (két napi parkolásért végülis nem sok), de csak legyintettek és felnyitották a sorompót.

Ami a vonatokat illeti, a reggeli futás során találtam egy vasútállomást,de olyan lepusztult volt, hogy használaton kívülinek ítéltem. Ezt a gyanúmat az is megerősítette, hogy a kikötő mentén végighúzódó vasúti síneken többször láttam autót közlekedni. Viccesnek is találtam a főutva zebrájánál kitett "Oprez! Vlak" táblát (ez a "Pozor vlak" horvát változata). Ám egyik délután, miután pont kidobtak minket egy étteremből (közölték, hogy ha enni nem akarunk, táguljunk innen, mi meg nem mutattunk rá, hogy előző este András ugyanitt csak egy sört ivott és senkinek nem volt semmi kifogása) sípolásra lettünk figyelmesek. Dél felől behúzott a kikötőbe egy rozsdás mozdony, mögötte pár ugyanilyen állapotú teherkocsival; az autók lefaroltak a sínekről, a vonat pedig végigdöcögött Rijeka főutcáján.