Berci és a tanyamacska

András javasolta, hogy menjünk el a sarki kávéházba, ami ugyan igen trendi hely, de ő mindig szerette volna kipróbálni. Mivel felajánlotta, hogy meghív minket, beleegyeztünk.

Amint beléptünk volna, egy középkorú pár lépett ki az ajtón. A férfi tört, de nagyon jó magyarsággal megkérdezte, hol lehet a közelben gulyáslevest enni, mert itt nincs és ők azt szeretnének.
- Van itt a közelben egy Ördögkatlan - ajánlotta Szilvi és el is magyarázta, hogy kell oda menni. A külföldiek megköszönték, mi meg bementünk.
- Vannak még másik ördögkatlanok is, hogy ez csak egy közülük? - kérdeztem.
- Most mit kötözködsz? Mi vagy te, magyartanár?

Pincérünk a Berci névtáblát viselte, de szélesebb volt, mint az általam ismert többi Berci együttvéve. Kiosztotta az itallapokat. Izgalmas fantázianevű italok voltak, de András felhívta a figyelmemet egy Tanyamacska nevűre, és persze kötelességemnek éreztem olyat rendelni. Egész gyorsan kihozták az italokat. Aztán Szilvit felhívta aktuális udvarlója, úgyhogy kiitta a sörét és lelépett, mi meg még beszélgettünk. Egyszer csak Berci megállt az asztalunk előtt és a poharak felé nyúlt. Ismerem az ilyen mozdulatot, gyorsan meg is ragadtam a poharamat, András is az övét. Berci szúrósan rám meredt, és farkasszemet néztünk egy darabig.
- Ezt még meginnám - verbalizáltam a helyzetet.
- És te? - fordult Berci Andráshoz, akinek már alig volt a poharában.
- Én is - felelte ő. Berci csalódottnak tűnt, ezért odatoltam elé Szilvi üres poharát.
- De ezt elviheted, ha szeretnéd.

Amikor épp fizetni akartunk volna, egy csomó olasz beállt a kassza elé, és meg kellett várnunk, míg elmennek. Ekkor András odament, fizetett és elgondolkozva nézte a számlát.
- Mi a gond? - kérdeztem.
- Az, hogy nem ettünk baconös hamburgert, és itt mégis szerepel.
Megkerestük Bercit és felvázoltuk neki a problémát.
- Ja, mellényúltam és a szomszéd asztal fogyasztását számoltam - mondta ő könnyedén, és visszaadta a különbözetet. Láthatóan nem zavartatta magát.