A beszélgetés kezdetén Juli lelkesen mesélte, hogy aznap volt fodrásznál. Ezenkívül megmutatta az új körömlakkját is, amit a csomagolásmentes boltban vett.
- És hogy nem volt becsomagolva?
- Ugyanolyan üvegben volt, mint minden más körömlakk. Csodálkoztam is, mit keres a csomagolásmentes boltban, de lehet, hogy valami természetes alapanyag. Biztos vannak természetes anyagok is, amik ragadnak az ember körmére.
- Hát én el tudok képzelni olyan természetes anyagokat, amik ráragadnak a körmömre - jegyeztem meg, - de annyira nem szeretném, hogy ráragadjanak.
Ekkor csatlakozott Dávid, és elkezdtünk arról beszélgetni, hogyan hat a Covid a személyes költségvetésünkre. Mindannyian megállapítottuk, hogy mivel nem lehet utazni és szórakozni járni, sokkal olcsóbban kijövünk - kivéve Dávidot, aki csodálkozva állapította meg, hogy rengeteg pénze elmegy, pedig csak három hobbija van: a kerékpározás, a gitározás és a kávézás, és ebből csak az első kettőre költ pénzt. Juli ekkor megkérdezte, mennyibe került az új irodaszék, amin Dávid éppen ül. Kiderült, hogy kétszázezerbe, mi meg elgondolkodtunk: kész mázli, hogy a lakberendezést nem tekinti hobbijának.
Dávidot hívták telefonon, úgyhogy rövid időre lenémította magát és a gépét, mi pedig arról beszélgettünk, hogyan fog szerintünk hatni a harmadik hullám a világgazdaságra. Valamelyik érvre Juli így reagált:
- Igen, ma a fodrásznál - bocsánat, hogy mindig a fodrászt hozom fel, de ma csak ez történt velem - szóval a fodrásznál is pont erről beszélgettünk.
Dávid épp az utolsó szavaknál lépett vissza.
- Hihetetlen, öt percre tűnök el, és ti máris a fodrászról beszélgettek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése