Most vettem észre, hogy németországi túrabeszámolómból kimaradtak a macskák, akik pedig fontos szerepet játszanak Szász-Svájc működésében, hiszen a szorgos németek őket is munkára fogják. Egy ilyen békés környéken például nincs szükség házőrző kutyára, egy házőrző macska is megteszi.
Szász-Svájc egyik jellegzetessége és egyben nevezetessége, hogy az Elba két partján levő településeket nem hidak kötik össze, hanem kompok, amelyeknek többsége a vonatok és buszok menetrendjéhez igazodik.
Ez azt jelentette, hogy mikor a vonatunk Stadt Wehlenbe ért, szednünk kellett a lábunkat, hogy elérjük a csatlakozó átkelést. Az egyik helyi lakosnak azonban más tervei voltak. Láttunkra elkezdett henteregni a füvön, és tényleg majdnem elérte, hogy macskasimogatás miatt lekéssük a kompot.
Hazafele menet Bad Schandau állomásán vártam a prágai vonatot, és mivel reggel még elég hideg volt, behúzódtam a váróterembe, bár tudtam, hogy a kávézó csak 9-kor nyit. Nem is volt bent senki rajtam és két túrázni készülő idősebb nőn kívül. Azaz mégis: a sarokban egy fotelben valaki aludt.
Mikor kinyitott a kávézó, megkérdeztem a pultost a macskáról. Mondta, hogy ő az állomásfőnök, mindennap átjön ide a szomszéd házból. Később aztán észrevettem egy táblát a fotel fölött, amely elmagyarázta, hogy ez itt Karli, akit nem kell örökbe fogadni, van saját otthona, csak szeret átjárni az állomásra, és a kedves utasok legyenek szívesek ezt a helyet szabadon hagyni neki. A tábla arra nem adott magyarázatot, miért alszik az állomásfőnök munka közben, de hát egy ilyen kis eldugott vidéki állomáson nincs sok teendője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése