2010. szeptember 13., hétfő

Katica cica

Már jó ideje üldögéltünk Linánál, de még egyik macskája sem tette tiszteletét. Minthogy kezdtek elvonási tüneteink lenni (na jó, nem mindenkinek), megkértük a házigazdát, hogy változtasson ezen a helyzeten. Ő ki is ment és sikerült Katicát kicsalogatnia az előszobába. Nagyon büszke voltam magamra, mert míg Linára csak mérsékelt figyelmet fordított, az én hívó szavamra azonnal odajött és dörgölődzni kezdett.
-Ez a vörös macska vagy a szürke?-kérdezte Attila, ékes bizonyságát adva időskori látásromlásának. Lacit más érdekelte.
-Fiú vagy lány?
Úgy döntöttem, kioktatom, hogy Katica nevet ritkán adnak kandúroknak, vagyis a Katica nevű macskák ritkán szoktak kandúrok lenni. Ez a két megfogalmazás azonban összekeveredett a fejemben, és az alábbi zagyvaság formájában hagyta el a számat:
-A Katica nevű macskákat általában nem szokták így hívni.

3 megjegyzés:

  1. Nagybátyám szólt ránk annak idején szigorúan, amikor evés közben túl sokat viháncoltunk az unokatesóimmal:

    - Magyar ember evés közben nem vacsorázik!

    VálaszTörlés
  2. Nem úgy van, hogy Kristóf lány?... Vagy most valamit nagyon keverek? :)
    Az elszólásokról spanyoltanárom két örök emlékűje jut eszembe:
    1. "Nem igaz, hogy nem jut két könyv egy emberre!" - fakadt ki, mikor kiderült, hogy szinte senki nem hozta el a tankönyvet az órára.
    2. "Fél füllel én is belekukkantottam" - a tévében indult spanyol nyelvoktató sorozatba...

    VálaszTörlés
  3. Kristóf valóban lány. Ebből is látszik, hogy másoktól nem feltételezem azt a rugalmasságot nemi szerepek tekintetében, amivel Kristóf eredeti (kereszt)apja rendelkezett.

    VálaszTörlés