Már a buszon volt egy olyan halvány gyanúm, hogy nem érünk oda a múzeum elé 12-re megbeszélt találkozóra. A gyanú halványsága erősen csökkenni kezdett, amikor ¼ 1-kor buszunk már másodszorra tette meg ugyanazt a kört az Opera előtt. Közben egyszer megálltunk egy villamosmegállónál és a társaság kezdett leszállni, ám a sofőr megtudta, hogy nem ez a kijelölt leszállóhely, és visszaparancsolt mindenkit a buszba.
Végre kiszabadulván a buszból, Natasa átvette az irányítást. Egész magabiztosnak tűnt a csoport élén, míg meg nem hallottam, hogy megkérdezi Claudiától:
-Biztos, hogy ebbe az irányba kell menni?
-Te ilyen jól ismered Bécset?-álmélkodtam Claudia fékezhetetlen agyvelejének újabb bizonyítékán.
-Á, dehogy. Sose jártam még itt, csak a buszból véletlenül megláttam a múzeumot.
Azt igazán nem láthatta a buszból, hogy a Volksgartenen nem lehet hosszában átvágni, Natasának meg valamiért nem jutott eszébe megkérdezni például Esztert, aki pár éve egy teljes hónapot töltött Bécsben ösztöndíjjal. Így csalinkáztunk kicsit a rózsák közt, és némi kerülővel ¾ 1-re értünk a múzeumhoz. Allaine lelkesedését azonban ez sem tudta letörni. Mint kiderült, ő már tegnap végigjárta az egészet, így jó tanácsokkal szolgálhatott a sorrendet illetően:
-Ha az ember a majmoktól megy visszafele, az kifejezetten érdekes.
Megjegyeztem, hogy érzésem szerint intellektuálisan pont ezt csinálom. Jókedvemet némileg aláásta, mikor megtudtam, hogy a dinoszauruszokat épp kölcsönadták (nem derült ki, kinek és milyen célból). Szerencsére a múzeum ennek ellenére is érdekesnek bizonyult, különös tekintettel az információs táblákra. Például ez a mondat: „Az ördögök szigorú védelmet élveznek” igencsak egyedien hangzik, ha nem vesszük figyelembe, hogy az erszényesek szekciójában szerepel. Az állatok antropomorfizálását példázta viszont az a felirat, amely szerint „a kakapo tojója egyedülálló szülő”. Lelki szemeim előtt megjelent egy csomó kakapo tojó, amint szociális segélyért áll sorba.
A legszórakoztatóbb élmény azonban a „történelem előtti ember” szekcióban ért. Megkérdeztem a biztonsági őrt, szabad-e fényképezni a teremben.
-A kiállított tárgyakat nyugodtan fotózhatja-felelte a nem túl jóképű, ám jó humorú úriember-, de ha rólam szeretne fényképet, azért fizetni kell!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése