2011. december 18., vasárnap

Sára vidám napja

Tamáséknál a macskák, egy hadirokkant példányt kivéve, nem mehetnek be a házba. Nem tudta ezt Sára, így megérkezésekor hagyta, hogy az egyik példány besurranjon mellette. Hangos köszönésére (Sáráéra, nem a macskáéra) Tamás előkerült, és első szava ez volt:
-Jézusom, ez meg bejött!
Sára finoman szólva meglepődött a fogadtatáson.

Később megtanultuk, hogyan kell rendesen áldomást inni. Körbejár a bor, mindenki elmond egy áldást és kortyol belőle. A legutolsónak kell meginni mindent, ami maradt. A legutolsó ezúttal Sára volt.
-Szeretettel etetel Uram, szeretettel itatol Uram-mondta áldásként egy ének szövegét, majd jókorát kortyolt a borból. Az azonban még ekkorra se fogyott el. Sára könnybe lábadt szemmel eresztette le az edényt.
-Bocsánat, kicsit sok volt a szeretet.

Megérdemelte, hiszen ő is szeretettel készítette nekünk a levest. Arra is büszke volt, hogy a benne levő zöldségek egy része saját termés. Ezt az alábbi, kissé félreérthető módon fogalmazta meg:
-Ez a répa az apám répája!
Borbás Mária "A bűnbak bégetése" című, fordítói bakikat tartalmazó könyvéből emlékszem erre a gyöngyszemre: "Mary a nagypapa tojásait sütötte meg vacsorára." Úgy tűnik, Sára feltalálta ennek "vegán" változatát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése