A mecseki emléktúra vicces pillanatai

Mecseki házunk különleges ökoház volt: a ház mellett kilátó (felmentünk rá, kevésbé volt kilátás, mint a ház előtti tornácról, de sebaj), előtte ökovécék, ahol fűrészport kellett szórni a termékre, hogy könnyebben komposztálódjék. Gazsi azt állította, lesz lapátka a fűrészporhoz, de nem volt; ebből lett némi értetlenség, főleg Andriska akarta pontosan tudni, hány marék fűrészport kell pontosan rászórni, és egy marék egy kézzel vagy két kézzel értendő. Szintén kardinális kérdés volt, hová tegyük a kulcsot; ezt mindig a háznál szoktuk hagyni, hogy bárki is ér haza elsőként, be tudjon menni. Elődnek rögtön támadt egy kreatív ötlete:
 Tegyük a fűrészporba!
 Oké – támogatta valaki - , de akkor állapodjunk meg, hogy melyik fülkében, és aki azt használja, figyeljen, nehogy beleszórja a kulcsot is...
A lehetséges következmények (amelyekről elképzelést nyújthat a Gettómilliomos c. film) figyelembe vételével Előd javaslatát elvetettük.

Elődnek másnap reggel a lábszárvédőjével gyűlt meg a baja. Tanakodva forgatta:
 Sose tudom, hogy kell ezt felvenni!
Peti segítőkészen odalépett:
 Ez itt a belseje.
Előd mondjuk erre magától is rájött, de valószínűleg másra is, mert elkezdte felvenni a ruhadarabot – csak éppen rossz lábra. Ezt meg is mondtam neki.
 De, jól van ez. Itt az a kis pöcök, amivel a cipő elejéhez kell rögzíteni, és hátul van a cipzár.
 Az rendben van, csak nem az a láb! Az nem a bal lábra való, hanem a jobbra.
 Mert kívül kell lennie a márkanévnek – helyeselt András is. Előd ránézett.
 És neked fizet ezért valamit a cég? Mert én még egy árva petákot se láttam...


Fent a kilátón többen beazonosítani vélték Pécs különböző részeit, Gazsi azonban mindenkinél jobban meg volt győződve a maga igazáról, minthogy évekig Pécsen lakott. Mikor valaki kétségbe vonta az ő értelmezését, meg volt győződve, hogy csak a szintén helybéli Andriska tehette, és teljesen kikelt magából.
- András, ne beszélj már hülyeségeket! Évekig éltem Pécsett, csak ismerem már a saját városomat! Az egyáltalán nem az az épület! - tombolt, miközben Andriska csendben lelopózott a kilátó lépcsőjén.

A túratársak számon tartása mindig külön feladatot jelent Gazsi számára. A második napon is elkezdett magától visszafelé haladva számolni.
- András 19, Előd 20…
- Én a 6-os vagyok – jelentette be Előd.
- Nem, te a 20-as vagy.
-Teljesen összezavarsz! Tegnap a 6-os voltam, én nem tudok mindennap más lenni!
Gazsi erre újrakezdte a számolást, ezúttal hátulról és oly módon, hogy Előd ismét a 6-os számot kapja.

Mivel erdei iskolában voltunk, tábla is volt; ennek előnye, hogy fel lehetett rá írni mindenféle közhasznú információt, például az aznapi naposokat. Jóska szolgálati napján meglepő további információkat talált a neve mellett:


Jóska megörült a váratlan lehetőségnek és találkozóhelyként az ágyát jelölte meg. 8-kor azonban hiába várakozott ott: mindenki a levesért állt sorba.

Mikor a második napon felszálltunk a vonatra, Jóska szokása szerint azonnal elaludt. (Az első nap a kalauz még döbbenten méregette, és csak Andriska magyarázatára nyugodott meg, miszerint „először van velünk túrázni”. Leadhatta a drótot másnapi kollégájának, mert annak a szeme se rebbent.) Azon tanakodtunk, mikor ébresszük majd föl, és arra jutottunk, hogy majd az alagutak után.
- Miféle alagutak? – értetlenkedett Zsolt.
- Hát amiken átjöttünk, pont Hetvehely előtt.
- Volt ott alagút?
Az első napi hosszú túra ugyan sötétedés után ért haza, de azért jót derültünk rajta, hogy Zsolt észre sem vette az alagutat. Zsolt erősen koncentrált egész úton, és ezúttal valóban észre is vette mind a kettőt. Nagyon elégedett volt magával, egész addig, míg a házhoz nem értünk. Ő ment legelöl; mi csak azt láttuk, hogy tanácstalanul ácsorog a bejárat előtt.
- Nem találtad meg a kulcsot?
- Az ajtóét igen, de nem tudom, a rácsot mivel kell kinyitni.
- Semmivel! Első nap megbeszéltük, hogy a rácsot nem zárjuk, csak ráhajtjuk, hogy messziről úgy tűnjön…

Az okostelefonoknak persze nagy hasznát vettük végig. Ágoston folyamatos időjárás-jelentéseket közölt (jégeső idején valóban megnyugtató hír volt, hogy ezen a régión kívül az egész országban ragyog a nap), Zsolt viszont az előző napi túrahelyszínekre keresett rá.
- Tudtátok, hogy illegális hulladéklerakó van a Szuadó-völgyben?
Andriska éleslátóan megkérdezte:
- Oda jelölték ki?