A pultoslány afféle "tessék, menj Isten áldásával" arccal tette le elém a cappuccinót, de én nem mozdultam,
- Még volt egy muffinom - jeleztem.
- Az még sül. A sütőben van - magyarázta a pultos. Kicsit összezavarodtam. A pultban számos muffin üldögélt, tehát nem kellett megvárni, amíg frissen kisül. És igaz, hogy egyes kávézók pultosai perverz vágyat éreznek mindennemű szendvics grillezésére, de muffinnál ilyen gyakorlattal még nem találkoztam. Gondolkozni kezdtem, leolvad-e majd a muffin tetejéről a csokiöntet és hogy szóljak-e, hogy nekem grillezés nélkül is jó lesz, amikor a pultoslány elém helyezett egy laposra sült sajtos bagelt.
- Én muffint kértem - emlékeztettem ismét.
- Akkor ez nem a tiéd - állapította meg ő a meglepetés vagy bocsánatkérés legkisebb jele nélkül.
Megint egy hétfő reggel.
2016. május 3., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése