Epidemiológia

Letéti küldeményről szóló értesítést találtam a postaládámban. Ez önmagában nem lett volna meglepő, bár egész délelőtt otthon voltam; tudtam, a postás a legritkább esetben veszi a fáradságot, hogy effektíve kiszállítsa a küldeményeket. (Ideköltözésem után évekig az összes levelem visszament azzal, hogy „címzett ismeretlen”. Egy nap aztán megvártam a postást a lépcsőházban, bemutatkoztam neki és közöltem, hogy legyen szíves kihozni a leveleimet. Ő azt felelte, hogy ő ugyan nem sinkófált el semmit és tudja, ki vagyok, hiszen már 20 éve hordja nekem a leveleket. Mondtam, hogy az meglepne, mert csak 5 éve lakom itt.) Csak akkor lepődtem meg az értesítésen, amikor elolvastam a feladót: Országos Epidemiológiai Központ.

Biztos vannak, akiknek egy ilyen értesítő annyira nem meglepő, főleg néhány alkalom védekezés nélküli anonim szex után, én azonban az utóbbi időben nem csináltam ilyesmit. Csak arra tudtam gondolni, hogy valamelyik ismerősöm ágynak esett valami egzotikus betegséggel egy külföldi út után és félnek, hogy én is elkaptam. Csakhogy az utóbbi időben nem találkoztam olyannal, aki egzotikus helyeken járt közvetlenül előtte. Vagy csak nem tudok róla? Imivel leveleztünk, de Facebookon át csak nem fertőz az ilyesmi!

Siettem a postára, nagyon remélve, hogy egyik barátomnál se fedeztek fel ebolát vagy hasonlókat. Ijedelmemre a küldemény egy szögletes, nem túl nagy csomagnak bizonyult. Ennyi maradt volna a szerencsétlen áldozatból, és utolsó kívánsága értelmében nekem küldték el földi maradványait? Mindig örülök, ha fontos vagyok valakinek, na de ennyire…

Amikor felbontottam a csomagot, megoldódott a rejtély. Abban ugyanis a Bob, az utcamacska című könyv két kötete rejtőzött, amelyet előző héten nyertem meg a Cicamentő Liciteken. Úgy látszik, a felajánló egyszerűbbnek látta a munkahelye nevében elküldeni.