A kék fürdőnadrág rejtélyes esete

Hűvös és szeles reggelre ébredtünk, ezért többen nem számítottunk arra, hogy mire a partra leérünk, beüt a strandidő. Többen is bánni kezdtük, hogy nem hoztunk fürdőruhát. Patri persze hozott, Dani pedig nem zavartatta magát: alsónadrágra vetkőzött és úgy ment be a Balatonba. Mivel a déli parton a térdig érő mélyvíz-szindróma uralkodik, én is felfogtam a szoknyám szélét és besétáltam. Patri éppen Danit fotózta, aki kitárt karral, szabadság-feeling pózban állt modellt.
- Nem akarsz te is úgy csinálni, mint a Dani? - vigyorgott rám Patri.
- Hát, tudod mit... nem.

Később aztán elégedetlen lettem ennyi fürdéssel, és Katával együtt - aki szintén nem megfelelő öltözékben jött le a partra - elhatároztuk, hogy visszamegyünk a házba a fürdőruhánkért. Dani rögtön megkért, hogy hozzuk le a türölközőjét és az úszónadrágját (mondjuk nem volt világos, miért, ha egyszer a boxeralsójában már úszott), és Kristóf is csatlakozott.
- Kék fürdőnadrág, ott van a radiátoron.
- És a törülköződ?
- Az nem kell - nyújtotta át nekem szobájuk egyetlen kulcsát.

A házhoz érve első utam a fiúk szobájába vezetett, ahol azonban egyetlen fürdőnadrág sem hevert a radiátoron, csak egy laptop. Mellette az ágyon Kristóf telefonja a töltőn, így áthidaló megoldásként Mikit hívtam, Kristófot kértem a telefonhoz és beszámoltam neki a helyzetről.
- És nincs leesve mögötte? - kérdezte Kristóf, mintha magamtól nem jutott volna eszembe megnézni. Nem volt. Körülnéztünk a szobában, de csak egy sortszerű terméket találtunk egy hűtőládából félig kilógva (??), viszont az kockás volt, ezért otthagytuk. Felnyaláboltuk Dani cuccait (amelyek ott voltak, ahol mondta) és a sajátunkat, majd elindultunk a part felé. Épp a műúton keltünk volna át, amikor Miki ránk telefonált és megkérdezte, útban vagyunk-e a part felé. Mondtam, hogy igen, és megadtam hozzávetőleges koordinátáinkat.
- És azt megkérdezhetem, miért nem azon az útvonalon mentek, amin reggel mentünk?
- Ja bocs, nem tudtam, hogy az szabály - védekeztem. Az történt, hogy ők is elindultak visszafele, de Kristóf szembesült vele, hogy kulcs híján nem fog tudni bejutni a szobába. Úgyhogy egymást elnavigálva végül félúton találkoztunk, én odaadtam a kulcsot, majd ők mentek tovább a ház felé, mi pedig moralizálgattunk "a rest kétszer fárad" szövegű közmondás bölcsességéről.

Már kijöttem a Balatonból, amikor megjelent Kristóf a világoskék fürdőnadrágban.
- Ott volt, ahol mondtam - szólt rám szemrehányóan, majd a meglepett fejemet látva vigyorgott. - Á, nem is.