Az esős időben túrázásnak számos hátránya mellett megvan az az előnye, hogy a kevés turistacsoport miatt jobban előmerészkednek az állatok. Több szarvascsorda is átszaladt előttünk a Foltán-kereszttől lefelé vezető úton. Eközben mi – a frontnak köszönhetően – a kávéról beszélgettünk. Betti elmondta, hogy az egyik kolléganője azt a spéci kávét issza, amit a cibetmacska kakijából készítenek. Továbbá ugyanez a kolléganő a használt kávézaccot hazaviszi arcpakolásnak.
- A cibetmacskakaki zaccát is rákeni az arcára? – kérdeztem elhűlve. Zsolt vállat vont.
- Nézd, ha már megissza, akkor ez már olyan mindegy…
A következő tisztásra érve egyértelműen láttuk, hogy szarvas barátaink erre is jártak, sőt vécének is használták.
- Nekik is kell valahol kakilniuk! – védtem meg őket. Zsolt más elmélettel állt elő.
- Szerintem hallották, milyen jó üzlet a cibetmacskakaki, és ők is szeretnének valami hasonlót.
Nem derült ki, sikerrel járt-e a szarvasok új üzleti vállalkozása, a következő szakaszon ugyanis egy másik állatka vonta el a figyelmünket. Én vettem észre a gyönyörű szalamandrát, aki az út mentén sétált. Mikor már nyolcan fotózták őt, kicsit beleunt és bemászott a levelek alá, hogy csak a feje meg a farka látszott ki, ettől eltekintve azonban egész jól tűrte az őt körbeálló tömeget.
Betti és én voltunk a szalamandra leghűségesebb rajongói, így jócskán lemaradtunk a csapattól. Akkor pillantottuk meg őket, amikor egy elágazásnál, egy csoportban álltak.
- A többiek megint körülállnak valami élőlényt – reménykedett Betti, azután realisztikusan felmérve a helyzetet hozzátette: - De lehet, hogy az csak a Gazsi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése