Erőszak és bántalmazás

Egy vidéki felsőoktatási intézmény felkért, hogy tartsak a hallgatóiknak előadást "A nemi identitás kérdése Magyarországon" címmel. Szemfüles révén rögtön felmerült bennem, hogy esetleg inkább szexuális orientációra gondoltak, úgyhogy úgy döntöttem, mindkettőt szóba hozom. Ezután derült ki, hogy az előadássorozatnak "Erőszak és bántalmazás" a címe. Rögtön rákérdeztem, milyen szakos hallgatókra számíthatok, mert pl. a jogi egyetemen is szoktam előadást tartani gyermekjogok kurzuson, és az ugyebár speciális hangsúlyt igényel. Erre megküldték a névsort. Az első sokkoló elem a hallgatók száma volt (majdnem 50!), a másik, hogy a legkülönbözőbb háttérből jöttek, a fizikától a környezetvédelmi mérnökön át az ápolóig, bár felülreprezentáltak voltak a tanárszakosok, főleg a németesek. Úgyhogy csináltam egy ppt-t, amiben egy külön rész foglalkozott az oktatással.

Az előadás napján az épületbe beérve megkérdeztem a portást, hol van az előadásomra szánt 137-es terem. Ezt felelte:
- Menjen be itt jobbra a germanisztika tanszékre és figyelje a teremszámot.
Jó, hogy szólt, amúgy eszembe se jutott volna a teremszámokat nézni...

A terem tényleg a germanisztika tanszéken belül volt (megmagyarázza a németesek nagy számát), valamint zárva is volt. Kerestem, hol egy ajtó "tanszéki titkárság" felirattal, de nem találtam ilyet, így benyitottam az elsőbe, ami nem volt kulcsra zárva és nem WC-ként vagy könyvtárként funkcionált. Pont ráhibáztam: azt a leányzót találtam az ajtó mögött, akivel leveleztünk. Mondtam neki, hogy zárva van a terem.
- Akkor megyek, kinyitom a 132-est.
- Nem a 137-esben leszünk?
- Ja nem, az egy korábbi alkalom volt, csak annak a jelenléti ívét küldtem el.
Reméltem, hogy a hallgatók nem zavarodnak össze attól, hogy minden alkalmat más teremben tartanak.

Bementünk a 132-esbe, amely természetesen nyitva volt. A terem nagy részét egy okostábla foglalta el tollakkal, de korai volt örülnöm neki. Egyrészt kiderült, hogy a projektor pont rá fogja kivetíteni a powerpointot, másrészt a tábla mellett egy kérést szögeztek ki, hogy ne írjunk az okostáblára. Az oktalan táblához viszont nem adtak tollat; szerencsére az egyik hallgató észrevette tanácstalanságomat és kölcsönadott egy táblafilcet.

A tábla mellett a szekrényen láttam meg az előadást beharangozó feliratot. A nevem mellett a "gender studies" megjelölés állt; kicsit fura érzés volt, hogy egy egész tudományterülettel azonosítanak. Mellette most első ízben olvashattam a kurzus hivatalos nevét:
"Az erőszak, a bántalmazás és a kirekesztés hatása a tanulásra"

Milyen jó, hogy tájékoztattak, miről is kéne beszélnem. De valószínű nem én voltam az első, akihez nem jutott el minden infó; amikor bedobtam, hogy a korábbi előadók már biztos beszéltek az iskolai zaklatásról, a diákok vadul rázták a fejüket, hogy nem...