Kínaiak a Börzsönyben

- Valaki már nagyon várt – mondta Gazsi és egy hosszú hajú ázsiai nőre mutatott, aki lelkesen integetett a kör túloldaláról. Később odajött és Györgyiként mutatkozott be, ami kicsit fura volt, de hát ha az Amerikában élő kínaiak angol nevet választanak, logikus, hogy az itt élők meg magyart, csak még nem hallottam ilyet. A vonaton a nagy tömeg miatt nem tudtunk egymás közelébe ülni, így a véletlenül működő wifit kihasználva Ádám művész úrral csevegtem messengeren. („Hogyhogy már ébren vagy?” „Megyek próbálni.” „Akkor próbálj csak, hátha sikerül.”) A buszon viszont Ági az új lány mellé került és beszélgetni is kezdtek. Ekkor derült ki, hogy Györgyinek a férje találta ezt a túrát, és fogalma sem volt, milyen túracsoportba került. Megkérdezte Ágit, neki van-e férje, mire Ági elmagyarázta, hogy ez egy homoszexuális túracsoport (ezt praktikusabbnak találta, mint a „meleg” szót, hiszen az a neten is szerepel és láthatóan Györgyi mégse jött rá a jelentésére).
- A lányok is? – kérdezte Györgyi, majd az igenlő választ követően elbizonytalanodott. – És az nem baj, hogy én nem?
Ági megnyugtatta, hogy nem, viszont ekkor elindultunk és elsodródott tőle. Utólag ennek tudta be, hogy Györgyi ezután távolságot tartott; Ági szerint (aki inkább peruinak vagy mexikóinak tippelte) talán úgy élte meg, mégis baj, hogy heteró. Szerintem inkább az sokkolhatta, hogy meleg témákról is kezdtünk beszélgetni, mivel egyes kelet-ázsiai kultúrában elfogadják az azonos neműek kapcsolatát, de beszélni nem illik róla. Mindenesetre Györgyi kívül rekedt a társalgáson, és az első pihenőnél azt vettük észre, hogy eltűnt. (Utoljára pisilni ment a bozótba, de akkor is be kellett volna érnie minket.)
- Ki hiányzik? – kérdezte Tomi.
- Az a heteró lány, akinek a származásában nem értünk egyet – magyaráztam. Tomi lecsapta a magas labdát:
- Mármint vele nem értetek egyet, vagy ti egymás közt?

Gazsi vadul pijjogott, de felhívtam a figyelmét, hogy gyakorlatlanabb túrázók nem feltétlenül ismerik ezt a jelzést (egyszer régen Dórit próbáltam így hívni, ő meg azt hitte, valami madár). Túravezetőnk ezért visszaindult Györgyiért, és közben felhívta telefonon. Kiderült: amikor nem látott minket sehol, Györgyi visszafordult. Gazsi magával hozta, de az első rövidítési lehetőségnél az új lány mégis elbúcsúzott a csapattól. Ági arra gyanakszik, hogy igazából már az elején is direkt akart otthagyni minket, csak Gazsi lelkiismeretessége miatt nem járt sikerrel.

Gazsi és Alex a túra során lelkesen mesélték, hogy előző este japán étteremben voltak.
- És képzeljétek, két pincér úgy összeveszett, hogy az egyik hozzávágott a másikhoz egy csomó pálcikát! – mesélte Alex. – De állítólag nem kínaiul veszekedtek, mert volt velünk egy japán lány és ő mondta.
- Mondjuk én nem lepődnék meg azon, hogy két japán nem kínaiul veszekszik – jegyeztem meg.
- Mármint nem japánul.
- Miért, az én szüleim mindig németül veszekedtek, hogy mi gyerekek ne értsük – jegyezte meg Gazsi. Alexnek ehhez a tanári praxisából voltak tapasztalatai.
- Amikor angoloknak tartok órát, és elkezdenek egymás közt az anyanyelvükön beszélni, arabul meg kínaiul meg nemtom.
- De fura, mifelénk az angoloknak nem kínai az anyanyelve.
- Mármint amikor angolul tartok órát külföldi hallgatóknak, akiknek arab meg kínai az anyanyelve.

Bettivel a Julianus-kilátó után leváltunk a csapatról és lesétáltunk Nagymarosra. Közben megszelídített minket egy bájos fiatal cicamama:



így pont az orrunk előtt ment el a pesti vonat. Nem baj, hiszen 17.11-kor jött a következő. Mivel a pénztár zárva volt, nyugodt szívvel ültünk ki a padra napozni. 17 óra fele észrevettem, hogy a pénztárcsarnokból lóg ki a sor. Kiderült: időközben kinyitott a pénztár, de meg is jelent annyi turista, akiknek 10 perc alatt esélytelen volt jegyet kiadni. Megpróbáltam az online jegyvásárlást, de az se volt gyorsabb. Ráadásul Nagymaros-Visegrád állomáson a pénztárcsarnok mögött áll meg a vonat, így amikor azt hittük, még meg se érkezett, hirtelen továbbindult. Kénytelenek voltunk megvárni a következő vonatot, ami egy EC volt (ilyennel se utaztam még haza Nagymarosról!) és azt a kocsiját, amibe felszálltunk, egy népes kínai turistacsoport foglalta el. Budapestre érve Betti meg is jegyezte:
- Szerintem várjuk meg, amíg az összes kínai leszáll.
- Mármint az összes, aki a vonaton van, vagy az összes a világon?