Az ajtó fölött ott látható ugyan a polgárőrség címere, de emberi őrök már rég nincsenek benne. Ezzel szemben a fecskék kisajátították a peremeket, egymás mellett sorakoznak a fészkeik. Nem ők az egyetlen madarak, akik őrjáratoznak a szigeten. Mikor egy kis sziklás öbölben leültünk ebédelni, rögtön megjelentek sirály barátaink: II. Alfonz (róla bővebben ebben a bejegyzésben: https://macskamedve.blogspot.com/2016/07/) és társai, Albert, Miguel és Lucecita. (Természetesen András adott nevet a sirályoknak. Közéjük tartozik még Fernando, de ő előző nap a benidormi strandon megsérült; a parti őr úgy szedte ki a sziklák közül és tette be széke alá, hogy majd a műszak végeztével elvigye az állatkórházba. Ezúton kívánunk neki jobbulást.) Alfonz a vízből kiálló sziklára ült le és onnan figyelt minket, Albert a partról a víz széléről. Persze nem jöttek közelebb, hiába ajánlgattuk bagettjeinket. Ám mikor felkerekedtünk, visszanézve azt láttuk, hogy Albert – közönyt színlelve, mintha csak egészen véletlenül járna arra – elindult a korábbi helyünk felé, hátha maradt utánunk némi morzsa.
Tabarca városában a macskák járőröznek, szintén maradékok reményében. Egy kockás abroszos kisvendéglőbe akartunk beülni a főtéren, ahol a szomszéd asztal alatt több dús farkú macska is üldögélt. A pincérnő odajött és közölte velünk, hogy éppen zárnak. Odébbálltunk, és kicsivel később a macskák is libasorban vonultak át a tér túlsó felére. A pincérnő azonban nem mondott egészen igazat: valószínűleg egy csoport foglalta le az asztalokat, mert mikor 15-20 perc múlva odanéztünk, ismét ültek mindegyik asztalnál. A macskák ekkor libasorban újra átvonultak a téren és elfoglalták őrhelyeiket.
Az állatok azonban nem a leghíresebb őrei a szigetnek. András elmesélt nekem egy legendát, miszerint Mátyás király fiatalkorában a tabarcai őrtoronyban teljesített szolgálatot. (Ezenfelül ő volt a világítótorony őre, a postás, és kaktuszt is termesztett.) Egy idő után a sziget uralkodójává vált, III. Károly néven. A valódi III. Károly azonban megtudta, hogy bitorolják a nevét és a címét, ezért két alabárdossal kiűzette a szigetről. Mátyás királyt a világnak ezen a részén többé senki nem látta, bár rebesgették, hogy jó barátságba keveredett Sir Francis Drake-kel és beállt az ő kalózhajójára. Beszámolók szerint látták őt a helsinki Pihlajasaari szigetén (ez a hely is megemlítődik az Alfonzról szóló bejegyzésemben), amint a kalózokkal mulatozik. Tabarca szigetére azonban soha nem tért vissza.
Az igazság pedig ez:
VálaszTörlésEgy ismert Tabarcai legenda szerint Mátyás király ifjúkori európai vándorlása során (mely alatt bejárta többek között a helsinki öblöt és Casablancát is) vetődött Tabarca szigetére, amely a Földközi tengerben fekszik. A leleményes fiatalember itt már úgy mutatkozott be mint III. Károly (valenciai nyelvjárásban: Carles III.) spanyol (Castille y León) király, így a tabarcai egyszerű népek hódolattal és örömmel fogadták őt, remélve, hogy az uralkodó majd náluk telepedik le. Ettől többek között az idegenforgalom megugrása mellett a birodalmi fővárosi státusz elnyerését is remélték az általuk mindig görbe szemmel nézett Alicante (valenciai nyelvjárásban: Alacant) rovására, sajnos mindhiába. Rövid uralkodása alatt (5 hónap 11 nap és 3 óra) Mátyás király (Carles III.) - reneszánsz emberi kiteljesedését már akkor előrevetítve - több szakmában is jeleskedett, úgymint: postás, világítótoronyőr, kazánkovács avagy kaktusztermelő (itt termesztett először Puna Clavariodest, azaz feketekéz kaktuszt is, amely később átalakulva mint fekete holló jelenik meg a magyar királyi címerben). Nevéhez fűződik például a snorkelezés meghonosítása a szigeten, amit akkor fedezett fel mikor haragos felesége (Lucecíta) elől egyszer a tengerbe kellett vetnie magát, vagy például a szieszta bevezetése, ami végtelen (és nem is igazán titkolt) restségét szimbolizálta.
A történelemírás szerint a tabarcai fényes uralkodás híre eljutott az igazi III. Károly (Carlos III.) spanyol király fülébe, aki ettől végtelen haragra gerjedt és két alabárdosát a szigetre küldve elkergettette Mátyás királyt onnan. (A tabarcai központi múzeumban még ma is megtekinthető az a mázas csempemozaik [azulejo], ami az egy lélekvesztőn menekülő Mátyás királyt ábrázolja, ki után a dühös alabárdosok még alabárdjaikat is utánahajítják.) Később Mátyás király azzal védekezett, hogy ő Carles III. néven mutatkozott be és nem Carlos III. néven, így ő nem csapott be senkit tulajdonképpen. Mindez persze nem győzte meg III. Károlyt, aki bosszúszomjától vezérelve még II. Bonifác pápánál Mátyás király kiátkozása ügyében is eljárt, majdnem sikerrel.
Mátyás király végül soha többet nem tért vissza Tabarca szigetére, habár később többen a szigetlakók közül eskü alatt vallották, hogy látták Sir Francis Drake admirális oldalán harcolni a Nagy Armada ellen a híres tabarcai tengeri ütközetben, ahol támadás közben azt üvöltözte: Roham Britannia, Britannia zúg a szél! (Innen származik a híres brit nemzeti dal kezdősora: Rule Britannia, Britannia rule the waves!)