Mikor reggel készültünk indulni, hangokat hallottunk a lépcsőházból. Azt hittük, már elkezdődött a felújítás, amit hónapok óta ígérnek, de kilépve láttuk, hogy frissen fel van mosva a folyosó. Mivel alig lakunk a házban, nem gyakran járnak a takarítók, de most pont igen.
- Megvan a kulcsod? - kérdezte András.
- Miért, nem együtt jövünk vissza? - Benéztem az övtáskámba. - Egyébként megvan.
- Az oké, de hol az enyém?
- Ja, itt a kezemben. Úgy megszoktam, hogy az enyém van a zárban, hogy automatikusan eltettem.
Sikerült végre bezárnunk az ajtót.
- Szerintem menjünk lifttel, hogy ne tegyük tönkre a munkájukat - javasolta András.
- Oké, de a lakástól a liftig vezető részt már amúgy is összejártuk, mint a Wiener Sänger Knaben. - (Ez a mondásom a szép emlékű Zenebutik műsorát idézi, amelyben Juhász Előd egyszer azt találta mondani, hogy "a a Wiener Sänger Knaben összejárta az egész világot".)
Mondjuk ezzel már nem volt mit tenni, de hívtuk a liftet. Mikor beléptünk, rájöttünk: nem biztos, hogy jót tettünk a takarítókkal. Ugyanis a liftben voltak a takarítószereik...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése