Délelőtti műsor karanténban levőknek

Tündi megkért, hogy váltsam ki a gyógyszereit, mivel ő a gyenge immunrendszere miatt nem meri elhagyni a lakást. Kiderült, hogy nem válthatom ki nálunk a sarki patikában, mert az orvos emailben küldte el az ő lakótelepi patikájukba, viszont a TB-kártyája kelleni fog. Megbeszéltük, hogy elfutok hozzá (ez több szempontból egészségesebb, mint tömegközlekedni), ő ideadja a TB-kártyát meg a lakáshoz a pótkulcsot (hogy majd etethessem a makkákat, ha ő esetleg kórházba kerül), onnan el a patikába, kiváltom a gyógyszert és visszaviszem. Már elindultam, amikor jött egy messenger-üzenet Tünditől, benne lefotózva a TB-kártyája és ez a szöveg: "Azért, hogy ne kelljen utána visszajönnöd." Kedves gondolat, de akkor hogy viszem oda neki a gyógyszert?

Félóra múlva ott álltam a ház előtt és felhívtam telefonon. Az ablakban cigarettázó földszinti lakó érdeklődve figyelte a fejleményeket, és a szomszéd ház egyik lakásában a csávóka telefonált ugyan, de fél szemmel ő is azt figyelte, mit telefonál egy futóruhás ismeretlen a belső udvarban, ahol a madár se jár. Pár szót beszéltünk, majd Tündi kinyitotta az ablakot.
- Dobd le a cuccokat - javasoltam. - Csak a kártyát ne külön, mert azt nehezebb megtalálni.
- Berakom őket a kulccsal együtt egy zacsiba - vetette fel Tündi, és meg is tette. Azután várakozóan állt az ablakban, vélhetően arra számítva, hogy aláállok és elkapom a ledobott tárgyakat - látszik, hogy sose játszott velem labdajátékot, így nem volt tudatában ezen vállalkozás reménytelenségének.
- Ne rám dobd! - kiabáltam fel, és hátrébb léptem. Tündi ledobta a zacskót, én meg felszedtem. - Hol van a patika?
- Itt tök közel, a metrómegállónál.

A metrómegállónál valóban volt egy nyíl, hogy patika arra; ezt követve egy kis térre értem, ám se patikának, se további útmutatásnak semmi nyoma. Körbejártam párszor a teret, majd végül egy kivezető utcában találtam egy újabb táblát, hogy patika 700 méter. Ezt azért már jelentős távolságnak ítéltem a metrómegállótól, így gyanítottam, hogy másik patikát keresek. Felhívtam Tündit.
- Ja bocs, nem mondtam, nem ennél a metrómegállónál, hanem a következőnél.

Így már viszonylag könnyen odataláltam a patikához, ahol Tündi félelmeivel ellentétben nem voltak százan; kb. tízen ácsorogtak az épület előtti kis téren, tisztes távolságra egymástól. A helyiségben egyszerre csak annyi vevő lehetett, ahány pult; először sorszámot kellett húzni, és a sorra kerülő számot egy kijelzőn vetítették ki, azt is mutatva, melyik pulthoz várnak. Sajnos szemüveget elfelejtettem vinni, a számok pedig elég kicsik voltak, így nehéz volt úgy helyezkednem, hogy lássam is őket és senki cigarettafüstjébe se sétáljak bele (nekem kissé anakronisztikus, hogy gyógyszerre váró betegek dohányoznak a patika előtt, de mindegy). Végül bejutottam, odaadtam Tündi TB-kártyáját a rózsaszín hidzsábos lánynak, aki hamarosan hozta is a gyógyszereket. Az első kettőnél elmagyarázta, hogy kell adagolni őket (amit persze rögtön összezavartam), a harmadikhoz viszont csak ennyit fűzött hozzá:
- Ezt meg tudja, hogy kell szedni, ugye?
- Hát én nem, mert nem nekem lesz, de akinek lesz, az remélem tudja...
Gyorsan vettem még magamnak egy doboz multivitamint (ez rossz ötletnek bizonyult, hazafelé végig csörgött a zsebemben), majd visszafutottam Tündihez. A telefonálós csávó már eltűnt, de a cigiző szomszédasszony várta a műsor folytatását. Megnyomtam a kapucsengőt.
- Ha már bejössz, nézd meg légyszi, hogy van-e valami a postaládámban!
- De hogy fogom kinyitni?
- Ott van a kulcs.
Először azt hittem, a postaládában ott, aztán rájöttem, hogy a pótkulcsra gondolt. Kinyitottam a postaládát, ellenőriztem a tartalmát, betettem a gyógyszereket, majd kimentem és ismét megnyomtam a kapucsengőt, akárcsak a hétkerbeli nyugdíjasok, akik kaputelefonon keresztül beszélgetnek egymással, mert az ingyen van.
- Van bent egy csomagod, Kínából érkezett.
- Ouch. Hát lehet, hogy azt most nem fogom felbontani...

Jó érzéssel futottam haza (a csörgő multivitamin ellenére). Segítettem egy barátnak, és elszórakoztattam néhány karanténban unatkozó szomszédot.