Éljen a köztársaság!

Amióta egyszer azt találtam mondani, hogy Ausztriában sokkal inkább otthon érzem magam, mint Magyarországon, András azzal szívatott, hogy meg kell tanulnom az osztrák himnuszt, mert hamarosan lesz a köztársaság 75. születésnapja, és akkor majd el kell énekelnem Van der Bellen szövetségi elnöknek az elnöki palotában. Meg Kurzinak is el kell majd énekelnem, ha találkozunk futás közben a schönbrunni kastélyparkban. Mondtam, hogy egyrészt nem valószínű, hogy meghívnak az elnöki palotába, Schönbrunnban pedig a futók a legritkább esetben szoktak himnuszt énekelni, másrészt normális ízlésű ember nem akarja, hogy bármit elénekeljek neki, pláne nem az osztrák himnuszt, ami ugyanúgy több éves zenei előképzettséget igényel, mint a magyar. Meg különben is, gőzöm sincs, mikor van a köztársaság 75. születésnapja. András se tudta, csak annyit, hogy hamarosan.

Aztán valamikor május közepén András azzal jött haza, hogy a köztársaság születésnapja áprilisban volt. Csúfolódtam vele egy kicsit, hogy itt él Ausztriában és nem ismeri a nemzeti ünnepeket, aztán viszont megnyugodtam abban, hogy ha már úgyis elmúlt az évforduló, akkor nem kell foglalkoznom a himnusszal. András ezt nem így gondolta, mert a Facebookra is kirakott egy felháborodott posztot:

"Mégis, mit fogok mondani Van der Bellen szövetségi elnök úrnak, ha az osztrák köztársaság 75 és feledik születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen átnyújtja nekem a Riesige Medallion für Corona-Helden érdemérmet és megkérdezi: - Kedves Herr P., jól tudom, hogy az ön felesége mind a mai napig nem tudja kívülről az osztrák himnuszt, noch dazu még a Kék Duna keringőt sem tudja elfütyülni?"

András lelki szemei előtt többször lejátszódott már a jelenet.
- Ott fogok állni a szövetségi elnök előtt, hogy átnyújtsa nekem a Coronahősöknek járó köztársasági vaskeresztet a köztársaság 75 és feledik születésnapján...
- Biztos, hogy meg szokták ünnepelni a feledik születésnapokat is.
-... és megkérdezi: "Igaz az, hogy az Ön felesége nem tudja az osztrák himnuszt?" Mire én azt mondom: "Hát sajnos, excellenciás uram, ez igaz. Nagyon röstellem, de sajnos nem tudok vele mit csinálni." "És az igaz, hogy a maga felesége mindent szertehagy, és van egy macskája, aki összevissza hány a lakásban?"
- Ez egyáltalán nem igaz, a Makka kitartóan mindig csak oda szokott hányni, ahol a szandálodat tartod.
- Mire én azt mondom: "Hát sajnos, excellenciás uram, így igaz." Erre ő elteszi a vaskeresztet és azt mondja: "Akkor maga még sokkal nagyobb hős, és nem is csak vaskeresztet érdemel, hanem a Köztársasági Hattyúrendet!
- A hattyúk nem royalisták? - kérdeztem, mert egy korábbi alkalommal erre a megállapításra jutottunk (ld. https://macskamedve.blogspot.com/2016/07/kiralyi-ludak-koztarsasagi-siralyok.html)
-És akkor előhoznak egy böhöm nagy hattyút...
-De remélem, nem fordítva áll a feje!
-... egy igazi élő hattyút és odaadják a kezembe!

Pár nap múlva a Duna-szigeten futva egy olyan szakaszhoz értem, ami mellett a vízen csak úgy nyüzsögtek a hattyúk (a parton egy hattyúfészket is találtam, szépen elkerítve és kitáblázva, hogy ne zavarják a madarat). Úgy látszik, mások is kapnak majd köztársasági hattyúrendet.