A nárcizmus ragályos

Leültem az asztalhoz a szendvicsemmel. András azonnal bekiáltott a macskának:
- Macska, enni fog, menjél szarni! - Kis szünet után: - Csak akkor megy mindig szarni, amikor én eszem?
- Igen.
- A vizestálkájánál ül és nézi, de nem iszik.
- Nincs vize?
- De van.
- Akkor lehet, hogy csak a tükörképét nézegeti.
- Szokott ilyet?
- Azelőtt nem, de amióta veled lakik...
- A nárcizmusom fertőző! - állapította meg örömmel András, majd ismét csekkolta a macskát. - Most meg beledugta a fejét a másik tálkába. Rá fog ragadni a fejedre, te hülye! Persze mondjuk mindegy, elég, ha szép, okosnak nem kell lennie.

A makka feje nem ragadt bele, viszont ő kijött. András még mindig saját befolyásán örömködött.
- Rossz hatással vagyok a macskára! Persze jogos, hiszen én magam vagyok az entrópia.
- Nem ő az? - kérdeztem, mert a koronavírus-járvány kitörése óta Kristófot Entrópiának vagy Élő Pandémiának becézzük.
- Hát ő is, de eredetileg én voltam.
- Ez is ragályos?
- Igen, ez olyan, mint az "állj át a sötét oldalra" - magyarázta András, majd Darth Vaderes hangon a macskához fordult: -Állj át a sötét oldalra!
A macska értetlenül nézett, majd felkéredzkedett az ablakba.
- A leghűségesebb, bár kissé buta követőm - állapította meg András.