Szerettem volna csatlakozni a játékához (lehettem volna például a határőr), de ekkor egy hatalmas szarvascsőrű madár szállt le, méretre többszöröse a mangusztának, aki ezért ijedten bemenekült az odújába.
Vagyis Schönbrunnban sem mindig könnyű kicsinek lenni, de vannak, akik méretük ellenére asszertíven kiállnak magukért. Az esőerdő-házban lenéztem a függőfolyosóról az alattam húzódó dzsungelre, amikor a korlátra leszállt mellettem a legkisebb papagáj, akit életemben láttam.
Éles hangján beszélgetett velem egy darabig, azután odébbállt. Ekkor viszont egy másik kisméretű madár csatlakozott hozzám, cuki fehér fejjel, és addig nem tágított, amíg meg nem néztem a táblán, hogy ő a bülbül.
A kis méret olykor az élelem elérésében is nehézséget okoz. Szerencsére a Tirolerhof mellett lakó nyuszik leleményesen megoldották a problémát: két lábra állva csemegéztek a mellettük levő bokrokról.
Nem sokat időztem azonban a nyulaknál, hiszen egy egészen másik kisméretű állat vonzott aznap az állatkertbe: a nemrég született kishiúz. Nem nagyon reméltem ugyan, hogy meglátom, hiszen ők inkább az alkonyatban tevékenyek, mint a nyári hőségben. Szerencsére azonban a hiúzkifutó igen árnyas, ezért a kishiúz és mamája házikójuk tetején hűsöltek. Az anya épp csak a farka bojtját mozgatta üdvözlésemre, a picike azonban felült, rám nézett, szopizott egy kicsit, azután ismét szemügyre vette birodalmát. Nem tudom, látta-e az Oroszlánkirályt, de egyértelműen arra a szerepre készül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése