Tudtuk, hogy ma reggel jönnek ellenőrizni a kéményseprők; András azzal ugratta a macskát, hogy jön a nagy fekete bácsi és elviszi. Szintén a kéményseprőkből kifolyólag egyedül mentem le a boltba. Mire visszajöttem, András közölte, hogy már volt a kéményseprő és nagyon csinos volt.
- A macska meg elmenekült.
- Félt a kéményseprőtől?
- Aha. Elbujdokolt az ágy alá.
- Persze, mert ijesztgetted, hogy elviszi a nagy fekete bácsi!
- De ez kis fehér néni volt.
- Az ágy alatt van? - kérdeztem és benéztem az ágy mögött. Láttam is a földön egy elsőre macskának tűnő feketét, ami azonban tapintásos vizsgálat hatására zokninak bizonyult.
- A másik végében van - közölte András és benézett, de ő sem látott semmit.
- Úristen! A kéményseprő tényleg elvitte a macskát! - kiáltottam, majd megfordultam. Folti ott állt az ajtóban és kissé meglepődve figyelte, amint őt keressük az ágy alatt. (A kép nem ekkor készült, de ezen is meglepődve figyel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése