A bár előtt, más pesti vendéglátóhelyekhez hasonlóan, néhány kis asztal állt székekkel azok részére, akik a csípős októberi estében is kint szeretnének ülni a szabadban. Legalábbis ezt hittem, míg meg nem láttam a feliratot: "Kérjük, az italokat ne vigyétek ki!"
Nekem persze ez alapból nem lett volna szempont, ha nem úgy alakult volna, hogy egy dohányossal töltöm a péntek estémet (bár Irina kifejtette, hogy ő csak akkor cigizik, ha iszik - és csak akkor iszik, ha cigizik). Így időről időre kimentünk az ajtó elé és ő rágyújtott. Én minden gond nélkül otthagytam a poharamat (sejtettem, hogy nem viszik el, miután a szomszéd asztalon valami 20 percig árválkodott négy feles). A harmadik alkalommal azonban Irina elfeledkezett az ajtóra írt szabályról és kihozta a fröccsét. Mentségére legyen mondva, a szomszédos kinti asztalkán már ott állt egy kétharmad korsó sör. Hamarosan megjelent a pincér, hogy ezt összeszedje (miután megerősítettük, hogy nem a miénk), majd gyanakodva Irina poharára nézett.
- Az ugye almafröccs?
- Persze, almafröccs - felelte Irina abban a hitben, hogy ezt kell mondania, ha valaki kérdezi.
- Mármint ugye nincs benne alkohol?
- De van.
- Akkor nem lehet kihozni.
Engedelmesen beindultunk a fröccsel együtt (Irina úgyis elszívta már a cigijét), és közben azon gondolkoztam: mi értelme van annak, ha az alkoholmentes italokat ki lehet vinni, csak az alkoholosat nem? Mert azt érteném, ha mindkettőre vonatkozna a tiltás, de így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése