Az emailben azt írták, hogy a találkozó a Duna House mögött van. Én mondjuk elbizonytalanodtam, hogy mi számít mögöttnek, de ez a probléma eltörpült Ivetté mellett. Ő ugyanis nem jött rá, hogy a Duna-ház nevű plázára gondoltak, ehelyett a Duna House-ot ütötte be a google-ba, ami egy cég, és történetesen a Boráros téren nem található. Szerencsére végül odatalált.
Mivel a Duna-ház mögött nem lehet megállni, a mikrobusz a sofőrrel egy másik helyen várakozott, és csak akkor állt be, amikor mindannyian megérkeztünk. Évivel és Zsoltival beugrottunk a hátsó ülésre, Ildi, Gábor és Ivett pedig elénk. Én meglepően gyorsan megtaláltam a biztonsági övemet és sikerült is becsatolnom. Zsolti is levette az ajtó széléről a biztonsági övet, amin nagy meglepetésére két különböző csat lógott. Persze először a nem megfelelőt próbálta becsatolni. Ivett is elhelyezkedett és elkezdte keresni a biztonsági övét, sikertelenül. Mint kiderült, Zsolti az ő övét kapcsolta be a sajátja helyett. Második körben örömmel fedezett fel az ülésen egy fekete pántot, ami azonban az én övtáskám részének bizonyult.
- Hé, az a farkam!- figyelmeztettem. Zsolti vette a lapot.
- Bocsi, hogy megfogtam a farkadat.
Valamivel később Ildi vadul elkezdett keresgélni: mint kiderült, nem találta a szemüvegtokját.
- Nyisd ki kicsit az ajtót - javasolta Zsolti.
- Hát ez jó ötlet így autópályán - jegyeztem meg.
- Ja, nem úgy gondoltam, hogy ki is essen.
- Akkor láttam utoljára, amikor beletetted a szemüvegedet - próbált Ivett segíteni, de csak az ellenkező hatást érte el, mert Ildi teljesen megrémült.
- Te jó ég, akkor a szemüvegem is eltűnt! Mindenki dobja el, ami a kezében van!
- Te Ildi, ezt a férfivécében szokás mondani - figyelmeztettem.
- Igaz - ismerte be Ildi, és azonnal megtalálta a renitens szemüvegtokot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése