A jótékonysági koncerten, aminek bevétele Tündiék civil szervezetét segítette, egy ukrán művész volt meghirdetve fő fellépőnek, aki 1300 kilométert utazott ennek a műsornak kedvéért. Ráadásul 6-kor kezdődött, úgyhogy kitaláltam, pont odaérek a továbbképzés után. Csakhogy mikor délben rámentem az eseményre, a kezdési időpontnál 5 óra szerepelt. Úgyhogy leléptem a képzés végéről és siettem, hogy ne zavarjam meg a művészek játékát a késői érkezéssel.
A helyszínen azonban csend és hullaszag fogadott: a művelődési ház ajtaja zárva, bent semmi élet. Úgyhogy felhívtam Tündit.
- Én is mindjárt ott vagyok, de amúgy csak 6-kor kezdődik.
- Tényleg? Basszus, maradhattam volna végig a képzésen. Eskü 5 óra volt az eseményben.
Tündi hamarosan az épület másik oldaláról hívott fel, hogy hol vagyok már, így egymást keresve fedeztük fel, hogy a volt kenyérgyárnak van egy belső udvara is, ahol egy franciaablakos, teraszra nyíló helyiségben már próbált két gitáros, mellette pedig egy sörözőben egy darab pultos leányzó unatkozott. Mivel úgyis volt időnk, ide ültünk be, Tündi vett egy sört, én pedig (sörön kívül más alkohol nem lévén), egy furcsa szocreál dizájnú tárkonyos gyömbérsört, ami a Wostok névre hallgatott (igen, persze, hogy német gyártmány). Az asztalnál Olli, a főszervező is csatlakozott hozzánk, aki elmondta: a meghívott ukrán művész sajnos covidos lett, karanténba vonult, így ma este csak három vendége fog játszani. Ez elég kínos, de ráadásul a turné következő állomásait teljesen le kellett mondani. A mai koncertre elég gyéren szállingóztak az emberek.
- Ma van amúgy a Rolling Stones itt Bécsben - emlékeztetett Tündi.
- Én már túl öreg vagyok az ilyen tömegben őrjöngéshez - feleltem.
- Azt hittem, a Rolling Stoneshoz vagy túl öreg.
- Az fizikai képtelenség. Eleve nem lehet senki túl öreg Keith Richardshoz, mert senki sem öregebb, mint Keith Richards.
Felmerült bennem, hogy a párhuzamos program még jobban csökkenti az érdeklődést, de Tündi rámutatott, hogy különböző a célcsoport. Az itt lézengő pár résztvevő mind a zenészek ismeretségi köréből került ki, ezért Olli úgy döntött, várnak még egy kicsit.
- És addig akarnak várni, amíg nem lesz elég közönség? - kérdeztem. - Mert akkor úgy járhatnak, mint Bob Geldof Afrikában a távolsági busszal, ami csak akkor indul, ha megtelt. Szegény Bob a buszban töltötte az egész napját.
Addig is, hogy történjen valami, Tündi elővette a papírokat, amelyekre az egyesület nevét nyomtatták ki és amelyeket az adománygyűjtő dobozhoz szándékozott tenni. Emellett elővett pár ceruzát, hogy ukrán színekre kiszínezze őket.
- Ne üljünk át a másik asztalhoz, ahol nincsenek rések a deszkák között? - kérdeztem, mert a pincérnőn és két lánykán kívül még mindig mi voltunk az egyedüli vendégek.
- Á, nem, jó lesz itt - felelte Tündi, és elkezdett színezni. A résnél a sárga ceruza beszakította a papírt. - Erre gondoltál?
Hét óra körül áthurcolkodtunk a teraszhoz, ahol páran már üldögéltek. Kezdett hűvösödni az este, a lépcsőre se volt olyan kellemes leülni, de szerencsére eszembe jutott, hogy a könyvem ilyen szempontból is jó szolgálatot tehet: azon ülni már egyáltalán nem volt hideg. Tündi elbeszélgetett egy sárga pólós sráccal, aki valamiért mindig magán tartotta a görkorcsolyáját. Újabb nézők is érkeztek: egy anyuka egy kétévesforma, kék ruhás kislánnyal.
- Ő az egyetlen igazi közönség, aki senkinek sem ismerőse - mutatott Tündi a kislányra.
- De hát ő még nagyon kicsi, nem számít teljes személynek. Maximum negyednek.
A zenészek is csoportokban beszélgettek, semmi jelét nem mutatták, hogy kezdeni akarnának. Olli odajött és közölte, hogy nyolckor most már tényleg elkezdik. Nyolc óra tíz perckor valóban felállt az első zenész a nyitott franciaablak mögé és improvizálni kezdett. Mindhárom előadó nagyon kreatívan egészen szokatlan hangokat csalt elő a húrokból, ám amikor egyikük énekelt egy számot, a sikere nem volt osztatlan. Legalábbis erre utal, hogy amikor megkérdezte, a műsora következő elemeként instrumentális számot játsszon vagy ének-improvizációt adjon elő, a jelenlevők egyöntetűen az előbbire szavaztak.
- Azok után, hogy hallottuk énekelni, ez várható volt - jegyeztem meg. Tündi megengedőbb volt az ifjú művésszel.
- Lehet, hogy ezt a számot így kell énekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése