Jégfogyasztási nehézségek

 A meleg nyári napon a fagyi is pillanatok alatt megolvadt és színes trutymóként kavargott a pohár alján.

- Most úgy megennék egy jéget egy hóban! - jelentette ki Félix. Mondjuk Gergő csak másodszorra tudta kihámozni a mondat értelmét.

- Kérsz jeget? Nekem van - kezdett el a limonádéjában halászni a szívószállal. Kaján örömmel figyeltem, mert nekem ez a művelet sose szokott sikerülni, de Gergő gyakorlatias emberként hamar rájött a megoldásra, kanállal emelte ki a jégdarabot és vitte Félix pohara fölé.

- Szerintem ne a pohárba - jegyeztem meg, de Félix azt mutatta, oda, így hát a jégdarab a hosszú üdítős pohár aljára került, a minimális mennyiségű almalébe. Félix iváshoz emelte a poharat, hogy a szájába kerüljön a jég, de mivel iváskor ugye kisebbre nyitjuk a szánkat, a jég lecsúszott ugyan a szájáig, de tovább nem jutott, és mikor visszatette a poharat, visszacsúszott. Félix ezt még kétszer eljátszotta, aztán rájött, hogy nem működik, és belepréselte a kezét a pohárba.

- Ne kézzel nyúlj bele! - figyelmeztette Gergő. Segítőkészen a kanálra mutattam.

- Lehet kanállal is.

Félix a hosszú kanállal végül kihalászta a jeget, betette a szájába és ropogtatni kezdte.

- Ne rágd, mert kitörik a fogad, aztán szaladhatsz a fogorvoshoz - figyelmeztette Gergő.

- Akinek kitörik a foga, az szalad a fogorvoshoz? 

- Bizony.

- Hogyan szalad? - tette fel Félix a kérdést, ami várható volt, mert a ma délelőtti kedvenc kérdése a "hogyan" volt (a "melyik az az állat" mellett).

- Nagyon - feleltem. Gergő kicsit informatívabb volt.

- Attól függ, mennyire fáj neki.

- És milyen messze van a fogorvos - vetettem fel egy új szempontot. - Ezért érdemes olyan helyen lakni, ahol közel van a fogorvos.

- Vagy nem rágni a jeget - tette hozzá Gergő, emlékeztetve, honnan is indult a bizarr párbeszéd.

- Kérek még jeget! - mondta Félix. Gergő újabb jégkockát halászott ki a limonádéjából - és ismét a hosszú pohárba tette, hogy megismétlődjön az előbbi jelenet.