A váci állomással már többször voltak érdekes élményeink (például: https://macskamedve.blogspot.com/2015/02/vac-allomas.html). A legutóbb például a drégelyvári vonatot nem a szokásos helyén, az állomás elején találtuk, hanem hátrébb, a hármas vágányon. Ezért mikor leszálltunk, Gazsi körülnézett, és mikor meglátta a hármas vágányon dekkoló motorkocsikat, szólt, hogy arra menjünk. Fel is szálltunk a vonatra, ahol egy terjedelmes úriember elfoglalta a helyet a széksorok között. Kicseleztem, mire megszólalt:
- Mi a tervük?
- A drégelyvári vonattal szeretnénk utazni - válaszoltam, és ekkor vettem észre, hogy a bunkó útitárs valójában MÁV-alkalmazott.
- Az nem ez a vonat.
- Pedig így szokott kinézni.
- Látják kiírva valahol, hogy ez a drégelyvári vonat? - mutatott a MÁV-os a peronon levő kijelzőre.
- Igen, a vonaton rajta áll, hogy "Drégelyvár".
- A drégelyvári vonat a kettes vágány elejéről indul, szálljanak le.
Leszálltunk és futottunk, mert időközben majdnem eltelt a négy perc átszállási időnk. A kettes vágány elejében egyetlen kerékpárszállító kocsi árválkodott, jobb híján ide szálltunk fel, bár azon elgondolkodtunk, hogyan fogunk mozdony nélkül elindulni. Hamarosan kiderült; a hármas vágányról ugyanis idejött az a két motorkocsi, amelyekből az előbb szállítottak le minket, hozzájuk csatolták a kerékpárszállítót és indultunk Drégelyvár felé.
Ez az élmény valószínűleg megerősítette Tomiban, hogy marad a kerékpáros közlekedésnél. Miközben Diósjenőn gyalogoltunk, elmesélte, hogy a legutóbb késő éjjel kerekezett haza Vácról.
- Bár azért kicsit paráztam, mert nemrég medvét láttak a Börzsönyben. Mi van, ha a medve lejön a kerékpárútra, mert mondjuk inni akar a Dunából?
- Akkor fura ízlése van, de amúgy meg tudod, hogy a medve nem támad emberre, ha nem érzi magát fenyegetve.
- Na jó, nem támad meg, de ha esetleg nem veszem észre, hogy ott áll a kerékpárúton, nekimegyek és átrepülök a medve fölött?
Miközben vizualizáltam a jelenetet, az erdőszéli úthoz értünk. Az egyik túratárs megelégelhette az aszfaltutat, mert megszólalt:
- Itt egy tábla, miért nem megyünk itt be?
- Mert az van ráírva, hogy "Magánterület, belépni tilos" - magyaráztam. Kiderült azonban, hogy ugyanez a tábla található egy kapun annak az útnak a kezdetén, amit Gazsi kinézett. Túravezetőnket azonban nem tántorítják el az ilyen apróságok: bementünk a kapun és figyelmeztetett minket, hogy maradjunk csendben. Hamarosan az is kiderült, hogy miért zárták le a területet, ugyanis egy magaslest pillantottunk meg egy tisztás mellett: bizonyára vaddisznókra szoktak itt lőni.
- Ha láttok valakit a magaslesen, akkor csak óvatosan - figyelmeztetett Gazsi. Én próbáltam reménykedni, hogy nehezen vagyok összetéveszthető a potenciális célpontokkal.
- Pirosinges vaddisznók nincsenek, ugye?
- De zöldsapkások vannak - felelte Feri. Szerencsére a magaslesen nem volt senki, így már csak azon aggódtam, hogy az út másik végén esetleg nem vágtak kaput a kerítésbe és át kell majd rajta másznunk. Ám emiatt fölöslegesen aggódtam: a túloldalon egyáltalán nem jutott eszükbe kerítést felhozni.
Bár Jules-nél ezúttal nem volt Tátratea (https://macskamedve.blogspot.com/2019/10/turaellatmany-kabszereseknek-es.html), a hátizsákján még mindig ott lógott az a T alakú kis ezüst kulcstartó, amelyet egy Tátratea-kóstolón kapott pár éve Szlovákiában (meg szerzett nekünk is). Gazsi megdöbbenve vizsgálta a kis hátizsákdíszt.
- Mi ez?
- Tátratea-kulcstartó.
- Ja jó, csak a ferenceseknek van egy hasonlójuk. Már azt hittem, beléptél a rendbe.
- Én csak egy Ferencet szolgálok - intett Jules Feri felé.
- Hát a szolgál az túlzás - vágta rá Feri.
- Miért, én cipelem az összes finomságot a hátizsákban!
Jules ezen felül azzal a hasznos információval is szolgált, hogy estére Tóni mozit szervezett, így a Foltán-keresztnél mindhárman elhagytuk a csapatot, miután Gazsi részletes instrukciókkal látta el Jules-t. Nem mintha olyan bonyolult lett volna a feladata, hiszen egy turistaút és egy aszfaltút is vezetett Királyrétre, útközben szép kilátásokkal tarkítva:
Persze először a turistaúton kellett mennünk, amely hamarosan elért egy javított talajutat.
- Nem itt kell letérnünk a turistaútról? - kérdezte Feri. - Gazsi azt mondta, egy ponton át kell térnünk az aszfaltra és akkor megspórolunk egy fölösleges hegyet.
- És számodra mi az aszfalt definíciója? - kérdeztem az útra mutatva (amely, mint másnap szembesültem vele, Pécelen simán aszfaltnak minősült volna). Jules határozottabb volt.
- Nem, itt még tovább kell mennünk, majd a következő elágazásnál térünk le.
- Jól van, nem vitatkozom - adta be a derekát Feri. - A kétharmad az kétharmad.
- Miféle kétharmad? - tiltakozott Jules. - Itt diktatúra van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése