Tündi az ukrán menekülteket segítő központban dolgozik. Konfliktusai azonban elsősorban nem a menekültekkel vagy a többi önkéntessel, hanem a galambokkal vannak, akik még tavasszal fészket raktak a tető alá.
- Amíg benne voltak a fiókák, nem akartuk leverni, szerencsére már kirepültek, de azért még visszajárnak néha a fészekbe. Minden tele van galambszarral! Korábban a legók voltak a fészek alatt, de elraktam őket, mert összeszarták a galambok és nem lehetett lemosni. Meg a múltkor is! Berepül a gyökér, leül a rúdra, szarik egy jó nagyot, aztán kirepül! Direkt ezért jött be!
Ráadásul Tündi úgy ítélte meg, hogy az őket boldogító galamb nagyobbat és fröccsenősebbet szart, mint más galambok. Amikor egy épület mellett galambszart találtunk, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy ezek a tócsák sokkal kisebbnek tűnnek.
A galambok nemkívánatos vendégek, Kiscica viszont családtag. Sajnos azonban így idős korára szenilis lett, és éjszaka többször is mély, panaszos hangú nyávogásba kezdett. Tündi elég morcosan kelt fel reggel, amiért egy szemhunyást se aludt miatta, és elhatározta, hogy visszaadja a kölcsönt. Amikor meglátta, hogy Kiscica elalszik, rögtön odament hozzá.
- Alszol, Kiscica? Jó is az! Főleg, ha nem ébresztik fel az embert! Hogy most felébresztettek? Nahát, milyen rossz lehet neked! - sajnálkozott, nem túl meggyőzően.
Kiscica véleménye minderről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése