Már korábban is volt tapasztalatom a volt Jugoszlávia területén olyan szállodákkal, amelyek nagyon menők próbálnak lenni, de nem igazán sikerül nekik. Vis szigetén például nemcsakhogy Maggi levest tálaltak az ebédhez, hanem mindennap kitették az étterem elé az aznapi leves zacskóját, mintegy helyettesítendő a "napi leves: ..." kiírást (és nagyon csodálkoztak, hogy soha egyikünk se kért levest). Most Belgrádban a fürdőszobák kiképzése okozott meglepetést. A kádamat plexiüveg fülke határolta - legalábbis majdnem, mert pont ott, ahol a zuhany volt, egy jó darabon nem volt üveg. Az ezt követő panel viszont befele és a kád üvegezett vége fele nyílt, tehát úgy tudtam csak kilépni a kádból, hogy kinyitottam, majd a falhoz lapulva megkerültem a kinyitott ajtót.
Nekem csak a berendezéssel gyűlt meg a bajom, de akik nem egyedül voltak egy szobában, azoknak szobatársukat is el kellett viselniük. Ilyen szempontból Zoli húzta a rövidebbet, aki Tamással osztozott egy szobán. Másnap reggel figyelmeztetett, hogy vigyázzak Tamással, mert aznap félórán belül háromszor indult rosszfelé vagy mondott téves információkat. Az előző este még érdekesebb volt.
- Tamás elment a Vilivel sétálni, az rendben van. Én lefeküdtem aludni. Éjszaka felébredek, és azt látom, hogy tárva-nyitva az ajtó, Tamás ruhái meg egy halomban a földön. Kiderült, hogy ez a drága jó ember, hogy ne ébresszen fel, kiment a folyosóra internetezni.
- Ruha nélkül? - ragadtam meg a lényeget, amire Zoli kicsit összezavarodott, mert ez a szempont benne fel sem merült.
- Persze, egy kulcsunk van meg minden, de azért nem akarok nyitott ajtónál aludni, hogy bárki bejöhessen!
Nem akarván alulmaradni, rövid leírást készítettem a zuhanyfülkémről, és kiderült, hogy Vili is hasonló problémákkal küzd. Nála azonban sportszerű nehezítésként a zuhanyfülke nem a fürdőszobában volt, hanem a szoba közepén, és az egész szobát látni lehetett belőle.
- Nem tudom, ez miért jó. Lehet, hogy egyeseknél ez az előjáték - vélre Vili, majd szokatlan képzelettársítással hozzátette:
- Úgyhogy Tamás, ha nem akarod felébreszteni a Zolit, jöhetsz hozzám zuhanyozni.
- Pont a Tamás?-rökönyödött meg Zoli.
- Nem szabad senkit diszkriminálni - védekezett Vili, majd a nemi esélyegyenlőség nevében nekem is felajánlotta a lehetőséget. Köszönettel visszautasítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése