Mivel az összes autó máskor indult és más tervei voltak az utazás napjára - az egyik csapat például elugrott Plitvicére, Tóni viszont autópálya nélkül, "a kertek alatt" közelítette meg Krk szigetét - egyértelmű volt, hogy különböző időpontokban érkezünk majd. Abban állapodtunk meg, hogy az elsőnek érkezők átveszik az összes apartman kulcsát és utána elosztjuk őket. Jankáék erre kicsit ráizgultak, mert azt hitték, ők érkeznek majd elsőnek, de nem így történt. Valahol Zágráb környékén jártunk (miután Gergő eltévedt a körgyűrűn, amely műveletet egyébként hazafele is megismételte), amikor telefonált Jules.
- Itt vagyunk, de a tulajdonos csak egy kulcsot adott nekünk.
- Nem kérted el az összeset?
- De igen, de azt mondta, csak személyiért cserébe adhatja ki őket. Mivel mi négyen négy személyit tudtunk adni neki, úgy gondolta, akkor az egy darab négyszemélyes apartman.
- Miért gondolta automatikusan, hogy mind a négyen egy apartmanban akartok lenni? - kérdeztem. (Mint utóbb kiderült, jó volt a megérzésem, ugyanis Viktorék egy órát vacilláltak, hogy Jules-lel és Ferivel akarnak-e egy apartmanban lenni, Jules és Feri pedig nem tudták, melyik változatban reménykedjenek.)
- Az őt láthatóan nem érdekelte. Ti mikor értek ide?
- Hát szerintem hét felé - felelte Gergő.
- Az nem jó, addig nem lesz itt a tulaj.
- Ráadásul vannak, akik még később fognak érkezni. Próbáld meg rávenni, hogy adja oda az összes kulcsot.
Nem voltam túl optimista, de mint kiderült, Jules-nek szuperképességei vannak, mert hamarosan újra telefonált, hogy minden kulcs nála van. Ettől igen megnyugodtunk. Kicsit enyhült ez a nyugalmunk, mikor írta, hogy ő lemegy sétálni a városba, majd írjunk rá, ha közel vagyunk, és akkor visszamegy. Tartottam tőle, hogy ez nem fog ilyen simán menni és ott fogunk ácsorogni az apartmanház előtt, főleg, hogy Gergő elfelejtette őt a szigetre belépéskor felhívni, ahogy ígérte. De szerencsére a városka kicsinek bizonyult, Julesnek elég volt a tíz perccel korábbi értesítés és ott várt minket az apartmanházban - amely egyébként nagyon kilátással rendelkezett:
Itt azonban még nem volt vége a történetnek, ugyanis a tulajdonos azzal a feltétellel adta oda Jules-nek az összes kulcsot, hogy mindenki személyijéről kap másolatot. Ezt ő úgy képzelte el, hogy mindenki lefotózza saját személyijét, elküldi Gergőnek, aki pedig mindezeket átmásolja egy darab emailbe és továbbítja neki. Gergőnek viszont semmi kedve nem volt elektronikus postást játszani, ezért más megoldáshoz fordult. A vacsorázóhelyen (ahol egyébként kizárólag tonhalat árultak, különböző változatokban) kitettük az összes személyit az asztalra és készítettünk róluk egy szép kis csoportképet. Nem biztos, hogy a tulaj így gondolta, de végülis meglett, amit kért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése