Sztell épp a legutóbbi randijáról mesélt az étterem teraszán, mikor észrevettem, hogy nemcsak mi hallgatjuk: a vállán ült a legnagyobb sáska, akit a Kanári-szigeteken valaha láttam.
- Valaki barátkozni akar veled - hívtam fel Sztell figyelmét, aki azonban láthatóan nem kívánt barátkozni a sáskával, mert rémülten vette le a kardigánját, és kérdezgette, hogy látjuk-e rajta a sáskát. Csak akkor nyugodott meg, mikor felfedezte állatunkat az asztal mellett a földön, akkor viszont lefotózta. Úgy tűnik, a földön már nem volt olyan ijesztő.
Vacsora után Sztellel sétálni indultunk a tengerparton a Playa de las Vistas mentén, amit nem véletlenül neveznek így, tényleg szép látványt nyújt a napnyugtában:
Ahogy a promenádon sétálva beszélgettünk, hirtelen egy furcsa, vakkantásszerű hangot hallottam. Elsőre kutyának véltem, esetleg vérfarkasnak, de mikor odafordultunk, egészen bizarr látvány tárult a szemünk elé. Egy igen gondozatlan hajléktalan ült ott, aki majdnem tökéletesen fának álcázta magát, és most már alig érthetően ugyan, de egyértelműen magyarul beszélt. Gyorsan továbbsiettünk, de innentől kezdve már óvatosan méregettük az utunkba kerülő fákat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése