A romería elvileg San Isidrót ünnepli (aki a munkások védőszentje, ezért hívják San Isidro Labradornak, nem pedig a vakvezető kutyákkal való bármiféle rokonsága kapcsán). Ilyenkor ökrös szekerek vonulnak végig a spanyol városok utcáin, amelyekről ételt-italt dobálnak a közönségnek, egy csomó mindenki népviseletben van (a nézők között is), és a kocsik között vidám, az idő múltával egyre részegebb zenekarok haladnak. A romeríákat úgy szervezik, hogy ne üssék egymást, mert egyesek akár a sziget túloldalára is elutaznak egy kicsit bulizni vagy zenélni.
Az étel-ital megosztása a romería fontos része. Puerto de la Cruzban rengeteg sütivel, krumplival, sőt - egészen kultúraidegen módon - pizzával kínáltak minket, így Györgyi abban reménykedett, hogy Garachicóban is jóllakhat. Eleinte azonban nem nagyon volt szerencsénk, ugyanis a nagy tömeg miatt nem tudtunk közelebb férkőzni a kocsikhoz, ráadásul az első kettő kivételével nem ökrök húzták, hanem emberek tolták őket, ami miatt egyrészt alacsonyabban volt a bódé, másrészt kevesebben ültek rajta, akik ennivalót osztogathattak volna. A második kocsiról ugyan dobáltak gyümölcsöket, főleg szilvát, ami viszont kevésbé alkalmas erre a funkcióra, ugyanis nehezebb elkapni, így egy csomó a földön végezte.
Mivel a tömeg miatt esélytelennek tűnt közelebb kerülni a kocsikhoz, felvetettem, hogy menjünk le a part menti útra, és kerüljünk elébe a menetnek. Az út mentén sorakozó vendéglátóhelyeken 4-5 euróért árulták azokat a fajta szendvicseket, amiket Györgyi a kocsikról vágyott volna megkapni. Ugyanitt magyarázatot találtunk arra a jelenségre is, hogy a menet szokatlanul csendes volt, a kocsik között nem vonultak gyalogos zenészcsoportok. Mint kiderült ugyanis, a zenészek a part menti kocsmák teraszán játszottak saját maguknak.Egy keskeny kis utcán visszatértünk a menet útvonalára, és itt már szerencsére jóval kevesebben várakoztak. Amikor az egyik kocsi odaérkezett, könnyű volt elkapnom az egyik rajta ülő lány tekintetét, aki azonnal egy valami színes dolgot tartalmazó műanyag poharat nyújtott felénk.
Hamarosan azonban felfigyeltek az út szélén sorakozó virágládákra, amelyekben muskátlik és kisebb fák hívogatták őket. Természetesen azonnal siettek megkóstolni. A pásztor gyorsan visszazavarta őket a menetbe, a birkák azonban szemtanúi voltak az eseményeknek, és ők is siettek megkóstolni a virágokat.
A pásztorok ismét közbeléptek, és próbálták megakadályozni, hogy állataik kárt tegyenek a növényekben. A család fekete bárányát azonban nem olyan könnyű jó útra téríteni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése