Fejfedők és más testrészek

 Tudtam, hogy a tengerparti útvonalon nem sok árnyék lesz, ezért szokásomtól eltérően nem fejkendőt, hanem kalapot vettem a túrához. Mikor leértem a találkozási ponthoz, több autós is mondta, hogy láttak engem legyalogolni, de kalapban nem ismertek meg, ezért nem álltak meg hogy elvigyenek.

Nem én voltam az egyetlen kalapos: Antonio is szalmakalapban érkezett, csak később cserélte le elmaradhatatlan baseball-sapkájára. Carmen, úgy tűnik, biztosra akart menni, kalapjára ugyanis elhelyezett egy napellenzőt is. Amúgy ez Yuri napellenzője volt, aki egészen kivételesen nem tette ezt fel a túra elején; később viszont Carmen átadta neki a teljes szettet, szalmakalapostul-napellenzőstől. Fejfedők tekintetében azonban Carlos vitte a pálmát: beszerzett (mint kiderült, a kínaiból) egy fejre rögzíthető, terepszínű ernyőt, ezzel védte magát a napsütéstől.

- Carlos, ezt nem mondod komolyan! - kiáltott fel Carmen, amikor meglátta. -Ha ebben mész be a medencébe, nem fogunk elférni melletted!

Ugyanis medencék is utunkba kerültek, köztük az egyik legfurcsább nevű, a Charco de los Chochos. A "chocho" szó jelenti egyfelől a csillagfürt nevű növény termését, amit a helybéliek szívesen esznek például sörkorcsolyának, de egyben a női nemi szervet is. Nem tudtuk, a sziklamedence melyikről kapta a nevét, ezért megkérdeztük Carment, mert a túra elején Carlos bejelentette, hogy ő (mármint Carmen) a rendkívül jól tájékozott ezt a környéket illetően.

- Állati vagy növényi chochóról van szó? - kérdezte Marina, de Carmen csak nevetett. Megpróbáltam másfelől közelíteni a kérdést.

- Az a chocho, ami a nőknek van, vagy amit megeszünk?

- Mindenfajta chochót meg lehet enni - válaszolta mély meggyőződéssel Carmen.

- Oké, de ezt az étkezőasztalnál esszük vagy a hálószobában?

Ám ha Carmen tudta is a választ, nem árulta el nekünk, így a Charco de los Chochos megőrizte titkát.