2010. február 6., szombat

Csak a miénk

Balázs mintájára én is megosztok egy vendéglátós történetet.
Kollégák hívtak el egy, általam eddig nem ismert sörözőbe péntek este. Már rögtön sejtettem, hogy lesz valami komplikáció, mert megérkezésemkor Béla egy korsó sörrel kaptatott fel a földszinti bárpulttól azzal, hogy nem bírta kivárni, amíg a pincér kihozza a rendelését. Mint kiderült, a többiek már vagy félórája várták az italokat. Béla húzása viszont hatott, mert megjelent a pincér a maradék rendeléssel. A helyzetet kihasználva Roberta gyorsan rábeszélt, hogy osszam meg vele a ciderjét, mert különben ezer évet kell majd várnom. A pincér viszont úgy dönthetett, hogy megjavul, mert bejelentette:
- Lala vagyok, és ha bármi kell, keressetek meg. Ma egész este a tietek vagyok. Ha nem itt vagyok, akkor lent a bárpultnál vagy a konyhában.
Mondjuk örültünk az infónak, hogy nem kell elmennünk az állatkertig a megkeresésére, viszont a "tietek vagyok" felajánlást az asztal felém eső része (ahol rajtam kívül főleg fiúk ültek) nem kívánta igénybe venni. Fölmerült azonban, hogy ha már Lala nekünk szentelte az estéjét, ne hagyjuk unatkozni. Gyorsan kértünk is egy plusz poharat nekem, majd visszamondtuk, mikor kiderült, hogy Fruzsi ismeretlen okokból már kapott. A többiek megrendelték a kajákat, Lala pedig hatékonyságát bizonyítandó, perceken belül megjelent az evőeszközökkel és lecsapta őket Laci elé, aki pedig amúgy is elég morcos volt a ciderbe érthetetlen okból belehelyezett szívószál miatt. Béla rendelt még egy korsó sört a biztonság kedvéért, hátha Lala lelkesedése rövid ideig fog tartani. Amíg a kaja megérkezett, a két korsó sörtől már igen derűs hangulatú Béla elmesélte családja történetetét az ükapjától kezdődően, majd Flóriánnal versengve mesélték legkínosabb egyéjszakás kalandjaikat - ez azért mutatja, hogy kellett egy kicsit várni. Lala egész derűsen tűrte, hogy Roberta leszalassza őt ketchupért, és csak akkor tört meg némileg a lelkesedése, mikor Fruzsi megkérte, hogy melegítse meg a bruschettát.
- Egy évet lenyomtam Olaszban, de sose láttam olyat, hogy valaki melegen ette volna a bruschettát.
Lehet, hogy sokminden mást se látott Lala Olaszban, de sajnos tovább kellett állnom, így nem élvezhettem tovább szórakoztató társaságát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése