Csupa vitamin

A rádió hírolvasója az időjárás-jelentés után figyelmeztetett minket, hogy a tavaszias időben fogyasszunk sok vitamint. Örömmel jelenthetem: vasárnapi túránkon mindent elkövettünk annak érdekében, hogy vitaminhoz és egyéb hasznos anyagokhoz jussunk.

Kezdődött rögtön a nélkülözhetetlen folyadékbevitellel. Az olvadás hatására ugyanis patakokban folyt a víz a turistaúton, és Előd megemlítette abbéli szándékát, hogy inni fog belőle. Én lebeszéltem, mondván, hogy a sár ugyan biztos tartalmaz hasznos ásványi anyagokat, de lehet, hogy kevésbé egészséges dolgokat is. De aztán nem tudom, mit ivott és mit nem a hátam mögött.

Vitaminforrásunk első helyszíne a Szent Orbán fogadó volt, amely előtt bekerített részen két ló árválkodott. Orlandó és Előd azonnal feléjük orientálódtak, és nagylelkűen úgy vélték, hogy az állatvilágot is ellátják vitaminnal: Orlandó almáját négy részre törve felváltva megetettük vele a lovakat. Ezután következett saját magunk vitaminnal és egyebekkel való ellátása az étteremben. Péter bodzás limonádét kért; Bandyta kikunyerálta, hogy megkóstolhassa, majd összehúzta a száját.
-Most már értem, miért akartál megkínálni!-mondta Péternek, aki pedig nem is akarta.-Kávé után citrom...
Kárpótlásul Lilla felajánlotta neki a ham and eggse mellé kapott paradicsomot, amit Bandyta "kávé után paradicsom?"-felkiáltással elutasított. Mi ezután azon gondolkodtunk, számára vajon milyen táplálék megfelelő kávé után, kivéve Sztellt, aki viszont azon gondolkodott, ő miért nem kapott paradicsomot a ham and eggs mellé.

A némileg bonyolult fizetés után (a pincér különböző asztaloknál ülő személyek fogyasztását egybe, az egyazon asztalnál ülőkét viszont külön számolta) továbbindultunk, és következőleg a Nagy-Koppány csúcsán pihentünk meg. Kivételesen sikerült megelőznöm Thomast a csúcs-csoki elővételével, így végre egyszer az enyém is elfogyott. Igaz, Thomas a kínálásom hatására elővette az övét - majd utána kínálta körbe a fasírtot, érdekes étkezési sorrendet állítva föl. András viszont kijelentette, hogy nem szereti az édeset, ezért inkább egy újfajta müzliszeletet fogyasztott, amelynek cukortartalma még az én (nem túl alacsony) limitemet is meghaladta.

Hamarosan megtapasztaltuk, hogy a hegyen ebédelésnek a szép kilátás mellett egyéb hatásai is vannak. Roland almája ugyanis leesett, és gurulni kezdett lefelé. Előd már futott is, hogy megfékezze, de Roland egyszerűbb megoldást választott: mikor elég közel ért, sáros bakancsával rálépett a gyümölcsre. Tény, hogy megállni megállt...

Kész szerencse, hogy vitamin-, csoki- és egyéb igényeinket útközben kielégítettük, a nagybörzsönyi kocsma ugyanis zárva volt. Itt következett túránk azon szakasza, amikor érzelmi igényeinket elégíthettük ki állatok segítségével. Egyikük egy kicsi beagle volt, aki még a pincesoron csatlakozott hozzánk. Roland leguggolt hozzá, aminek hatására a farmerjén kis lábnyomok keletkeztek, a kutyus viszont úgy gondolta, új gazdát talált. Le is jött velünk egész a buszmegállóig, a tulajdonosának onnan kellett hazavinnie.

Szobon a macskakedvelők is megkaphatták dózisukat: egy vörös-fehér cirmos ült le a pénztárcsarnok közepén, lefoglalva az igen hosszú sorban várakozó utasokat. Roland elmélete az volt, hogy a macska egy 20 ezres bankjegyen ül, és azért nem áll föl a helyéről, nehogy valamelyik utas elvegye tőle. Noha mi többiek inkább az irántunk való ragaszkodás jelének véltük e hajthatatlanságot, András a biztonság kedvéért felemelte a macskát, mielőtt kimentünk volna a vonathoz. (Nem talált pénzt alatta.)

Végül pedig egy rövid párbeszéd annak illusztrálására, mennyit számít a ham and eggs mellé fogyasztott paradicsom.
én: Nekem már voltak rossz tapasztalataim a heteró férfi és leszbikus nő közti barátsággal.
Sztell: Te voltál a leszbikus nő?