Stex

Tóni kitalálta, hogy előadás után menjünk a Stexbe. KZ első reakciója rögtön a parkolás kérdése volt.
-Ott a Corvin-háznál lehet parkolni, nem?
-Ugyan már, olyan messze? Én általában csak megyek a körúton, aztán a közelben megállok. Mindig van parkolóhely.

Nos, ez az este lett a kivétel, amely erősíti a szabályt. Ahogy a Baross utcához közeledtünk, Tóni folyamatosan pásztázta a járdaszegélyt, de hiába. Végül befordult egy keresztutcába és visszament majdnem egészen a Corvinig, míg a kocsi vidéki utasai örömmel üdvözölték e rövid városnézést a nyolckerben. A körút Corvin melletti szakaszán persze megint nem volt hely. Tóni bekanyarodott egy újabb keresztutcába.
-Ha itt továbbmegyünk, pont odaérünk Attilához.
-Biztos nagyon örülne nekünk.
-Miért, tutira nem alszik. Valószínűleg nincs is egyedül.
Kikanyarodtunk a Baross utcára. Itt már látszott néhány ígéretesebb lyuk a parkoló autók között.
-Oda fogok beállni!-mutatott előre Tóni.
-Kivágjam a fát?-ajánlkozott segítőkészen Doki. Tóni ekkorra már talált egy újabb parkolóhelyet, de itt is csalódás várta.
-Ide meg ideparkolt a tűzcsap!
Visszaértünk a körútra, mentünk tovább a Blaha felé.
-Ha elérünk a Wesselényi utcához, tegyetek ki légyszi-kértem. Nem értünk el azonban odáig, mert ismét befordultunk, egyszer már végigjárt utcákon újabb kört leróva. Végül a Rigó utca sarkán ránk mosolygott a szerencse: igaz, hogy fel kellett hajtani a járdára és ott kerengeni egy darabig, de találtunk parkolóhelyet. Amint leállt a motor, megszólalt Tóni mobilja. Mint kiderült, a másik kocsi utasai már lecsekkolták az úticélt.
-Stornó az egész! Nincs hely a Stexben.