Fapados fogadás

A Cider Expressz, mint megtudtam, a szokásos városnéző villamos Hamburgban, amelynek fedélzetéről a helyi cidert iszogatva nézelődhetünk (a program rágcsálnivalókat is ígért). Esetünkben annyi volt a különbség, hogy a Villa Bonn lesz a végállomás, ahol fogadás vár minket, ezért kellett elegánsan felöltöznünk. (Az a pletyka járta, hogy Lou magassarkúban lesz; szerintem többeket ezen ritka látvány ígérete motivált a programban való részvételre.)

A Cider Expressz eléggé fapadosnak festett belülről, de ez semmi volt a cider minőségéhez képest. Ennek illata Zsut lábszagra emlékeztette, CsCs pedig elkeresztelte a terméket almahúgylének. A kétórás villamosozás alatt persze nem volt pisiszünet, így CsCs már azon volt, hogy belepisil egy üvegbe; mondtuk, hogy ne tegye, még valaki megissza, mert nem veszi észre a különbséget. Közben már háromszor elhaladtunk a főpályaudvar előtt; a normálisan gondolom félórás program vezetőjének nagyon nem volt ötlete, mit kezdjen velünk két órán keresztül. A beígért rágcsák persze sehol; szerencsénkre a mi kocsinkban az egyik lány előrelátóan beszerzett pereceket és csipszet, azt eszegettük. Nem baj, mondogattuk magunkban, majd lesz kaja a fogadáson. Muszáj, hogy kapjunk valamit cserébe, ha már így ki kellett öltözni.

CsCs-nek pont a kiöltözéssel volt problémája; más programot tervezett az estére és farmerban-pulóverben volt. Szerencsére Davy egyenesen a reptérről jött villamosozni, vele volt az összes cucca.
-Nincs egy zakód kölcsönbe?-kérdezte CsCs. Davy előhúzott egy meglehetősen rémes teveszőr zakót (kicsit kiábrándultam belőle, hogy ilyet hord, pedig elsőre nagyon szimpi fazon). De hát ha ló nincs, a teve is jó, mint a régi kuplé mondja.

A Villa Bonnban valamiért mindenki a mosdót vette célba először. Utána megkaptuk a pezsgőt és megkerültük a lépcső közepén meglehetősen instabilan ácsorgó Lou-t. Tányérokat láttunk, tehát kaja lesz, állapítottuk meg örömmel. Előbb azonban végig kellett hallgatni 6 különböző üdvözlő beszédet, közülük négyet németül. Szerencsénkre a tolmácsként ajánlkozó helyi röplabdás nő nem erőltette meg magát a fordítással.
-Ezt gondolom mindenki értette, nem kell fordítani-közölte minden mondat után. Így a nyelvet nem beszélő vendégeknek kábé annyi jött le a beszédekből, hogy Frankfurtban vannak a legcsinosabb röplabdás csajok.

Végre megjelentek a pincérek a tálcákkal – amelyeken szabad szemmel alkig látható, viszont húst tartalmazó falatkák ültek. A máltai kikötői hajóútra emlékeztetett a dolog, ahol a kaják jelentős része már el se jutott hozzánk, mert a kiéhezett résztvevők útközben megtámadták a pincéreket. Én egyelőre nem támadtam meg senkit, bár egy kedves és magyarul kicsit beszélő helybeli srác biztosított, hogy a megrendelt kaja fele vegetáriámus lesz. Ehhez képest a gyakorlatban az alábbi vegetáriánus ételek kerültek felszolgálásra:
1. gombával töltött, igen sós kicsi tekercsek
2. kicsi gyümölcsdarabkák miniatűr kardokon (ha az ember a legalul levő gyümölcsöt is meg akarta enni, kénytelen volt torkon szúrni magát)
3. likőröspohárban két kiskanálnyi tiramisu, rendszerint kiskanál nélkül.
CsCs rámutatott, hogy a helybéli fiatalember teljesen igazat mondott. A „virsli mustárral” nevű fogásnak 50%-a (a mustár) nem tartalmazott húst.