2011. május 12., csütörtök

Eltévedt

Kristóf olyan pánikszerűen ugrott be az ablakon, hogy rögtön tudtam: minden élőlények legszörnyűbbike, egy EMBER mászkál odakint a lépcsőházban.
-Tisztára úgy hangzott, mintha lenyomtad volna a kilincset és úgy akartál volna bejönni-jegyeztem meg elismerően. Kristóf továbbra is az ajtót bámulta, amelynek túloldaláról furcsa pittyegő hangok hallatszottak. Gyanakodva indultam el kifelé – pár órával korábban már kaptam egy rossz egészségi állapotú egeret, és noha ez a mostani gépi hangnak tűnt, az a gondolat sem nyugtatott meg túlságosan, hogy macskám esetleg egy véletlenül megtalált levélbombát hozott nekem ajándékba. Az ablakot kihajolva csaknem nekiütköztem egy bosszús külsejű lánynak, aki közvetlen előtte állt és sms-t írt (innen a csipogás). Ezután legnagyobb meglepetésemre az ajtóhoz nyúlt és lenyomta a kilincset.
-Helló-szóltam oda neki. Láthatóan csak ekkor vett észre, és konstatálta, hogy nem az vagyok, akire számított.
-Ja, bocs-kapott észbe és gyorsan elhúzott egy másik emeletre.

1 megjegyzés: