dolcsevita

Balassagyarmaton vasárnap este vacsorázni nem könnyű feladat. Végighajtottunk az egész városon, de éttermet nem találtunk. A benzinkutas fickó egy Svejk nevűbe irányított minket azzal, hogy a börtön után forduljunk balra. Mivel nem vagyunk túl járatosak Magyarország börtönföldrajzában, csak mentünk egy darabig, aztán András befordult - jobbra. (Az emögötti logikát még nem sikerült felfedeznem.) Ronda lakótelepre érkeztünk, étterem minden nyoma nélkül. András megfordult és indult volna az utcából kifelé, amikor pontosan velünk szembe jött egy kocsi. Alig tudtunk lehúzódni előle.
-Ez egyirányú utca-szólt ki a nyitott ablakon a sofőr, aki kissé lepukkadtnak tűnt, fogai közt praktikus szellőzőnyílásokkal.-Az előbb voltak a rendőrök itt a sarkon, remélem, nem fordulnak vissza.
András sűrűn elnézést kért az elnézett tábláért, és rögtön megkérdezte a fickót, tud-e éttermet a közelben.
-Itt a Dolce Vita a párhuzamos utcában-felelte az.-Kellemes hely, lehet, hogy később én is ott kötök ki.
Ez utóbbi mondat engem kissé gyanakvóvá tett a Dolce Vita minősége felől, de szerencsére nem késdobálót, hanem egész kellemes pizzériát találtunk, ahol ugyanazon feltétek különböző variációi segítségével 50-féle pizzát tudtak létrehozni. A szomszéd asztalnál ülő család azonban elkövette azt a hibát, hogy nem pizzára fájt a foguk.
-Egy szarvasgombás bruschettát kérek-rendelt a fiatal nő.
-Nincs szarvasgomba. Nem túrnak a disznók-közölte a pincér.-Na jó, Olaszországból rendelem, de a héten nem érkezett szállítmány. Nem tudom, mi van, majd felhívom őket.
-Jó, akkor egy hagymalevest és egy profitterolt.
-Profitterol nincs. Ilyenkor nyáron nem készítünk, mert nincs rá elég kereslet és nem áll el a nagy melegben. A tiramisu tovább eláll, de az ilyen tojásos dolgok, mint a profitterol, nem.
A leányzó megadta magát és tiramisut kért. Pedig igazán kíváncsi lettem volna, milyen indokokkal magyarázza a pincér a többi olyan ételt, ami momentán épp nincs.