El akartam menni a meleg könyvesboltba, ami emlékeim szerint egy csatorna partján állt. Csak nem emlékeztem, melyikén. A Homomonumentnél szerencsére találtunk egy meleg információs bódét, ahol a nem túl elhivatott fiúkák teljesen más irányba küldtek, mint gondoltam. Szívem szerint megkértem volna, hogy mutassák meg a melegtérképen, de ez ingyen kissé pofátlanság lett volna, lévén az is 2,5 euróba került, ennyit meg nem akartam kiadni érte.
A zavaros útbaigazítás ellenére odataláltunk a Vrolijkhoz. Persze én a másik boltra gondoltam, de megelégedtem ezzel is. A kedves boltos úriember hagyta, hogy ötvenszer végignézzük az összes könyvet és DVD-t, majd minden vásárlás nélkül megkérdezzük, hogy hol van a közelben meleg kávézó (eddigre már szarrá áztunk és eszünkbe sem jutott tovább városnézni).
-Adok egy melegtérképet, ingyenes-halászta elő ugyanazt a tárgyat, amit a bódéban 2,5 euróért vesztegettek. Még ajánlott is egy új bárt a közelben, aminek Prik a neve, de ez állítólag hollandul mást jelent. Jósága elnyerte jutalmát, mert végül mégis vettem tőle egy Sarah Waters-regényt, majd elindultunk a Prikbe.
Könnyen odataláltunk, mert a csapos fiúk épp akkor hordták ki a kinti asztalokat (bár ennek a felhőszakadásban nem sok értelmét láttuk). Kifejezetten kedves helynek találtuk; Andrást némileg meglepte, hogy a női vécébe tartók pont rálátnak a piszoárra, de nyilván a buzibosziknak is kívántak némi örömet szerezni. A kínálatban stílszerűen rózsaszín sör is szerepelt, ami a belga cseresznyés sör némileg élvezhetőbb változatának bizonyult. András hamarosan azt is megtapasztalta, hogy ha valaki egy melegbárban rózsaszín sört iszik, az nem sokáig marad ivócimbora nélkül:
(A macska amúgy először jólnevelten egy bárszékre ült, majd miután nem vették fel a rendelését, a pultra ugrott és ott kezdett sétálgatni. Ekkor kapta meg a pohár jeget, mire jólnevelten ismét lemászott egy székre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése