2011. július 3., vasárnap

Spongyabob jégkockanadrág

Amikor a nyári bobpályához értünk, Gazsi először is népszámlálást tartott.
-Egy, kettő, három… várjatok, az előbb állt itt is valaki. Ja, lehet, hogy én.

Míg a korábbi múzeumi programok kevés érdeklődést keltettek, a bobozást csak hárman terveztük kihagyni. Míg a többiek odamentek a pénztárhoz, hogy a legolcsóbb lehetőséget kikalkulálják, mi beálltunk a büfébe forró csokiért. Jó sok tejszínhabot is kaptunk rá, viszont a kiskanalat úgy kellett kérnünk, és akkor is csak középen lyukas műanyag pálcikát adtak. Mégsem foglalt le minket teljesen az, hogyan fogjuk lyukas kanállal leenni a csokiról a tejszínhabot, időközben ugyanis eleredt az eső. Szerencsére a büfé asztalai fölött három ponyva is állt (bár a szélső fel volt tekerve). Egy gyors sprinteléssel bevettük magunkat a legszélső ponyva alá, majd jót derültünk Gazsiékon, akik a pénztártól szintén futva célozták meg – azt az asztalt, amely fölött fel volt tekerve a ponyva. Már majdnem le is telepedtek, mire érzékelték, hogy valami nem stimmel, és csatlakoztak hozzánk.

Az eső jégesőbe váltott; akkora jégdarabkák hullottak körülöttünk, mint a (nagyobbik) borostyán fülbevalómban a kő. A szél miatt lassan már a ponyva se nyújtott menedéket. Egyik túratársunk csodálkozva vizsgálgatta az előtte álló műanyag pohár tartalmát.
-Jé, jegeskávé!
A büfétulajdonos felajánlotta, hogy húzódjunk be a sátorba, ahol hat elárvult gép jégkását kevert. Néhányan meg is tettük; Kati a sátor bejáratából fotózta a jégesőt. A bobozós csapat viszont azon vitatkozott, melyik jegykombinációt válasszák és ennek az ára hogyan oszlik majd el közöttük. Nem volt könnyű művelet, ugyanis nyáron a téli és a nyári bob is üzemel (ez utóbbi valamiért hatalmas esővédő tetővel), és többen mindkettőt ki szerették volna próbálni, ami ugye minimum két menetet jelent. Mikor az eső csökkenésekor visszamentünk a többiekhez, épp Gergő ragadta magához a szervezést.
-Aki egyszer megy le, az egy kezét emelje fel, aki kétszer, az mindkettőt!
-És aki háromszor?
-Az ugráljon is hozzá.
-Ilyen időben is akartok bobozni?-csodálkoztam. –Agyon fogtok ázni! Ti lesztek a Spongyabob!
Gazsi rámutatott, hogy már elállófélben van az eső, a nyári bob meg különben is fedett. Tényleg lecsendesedett az időjárás, ezért gyorsan besoroltak a pénztárhoz. Az első lesiklást sikerült is megúszniuk szárazon, ám a két kört választóknak csalódniuk kellett. Először is kiderült, hogy a téli bob csak száraz pályán működik, ezért időszakosan kivonták a forgalomból. A nyári bobokról viszont leszedték az esővédőt. Ez rossz ötletnek bizonyult, ugyanis hamarosan újra leszakadt az ég, ezért a második menetet választók bónuszként zuhanyt is kaptak.

Fagyoskodtunk még egy darabig a ponyva alatt, és már a visszafordulást fontolgattuk, de csodával határos módon épp akkorra tisztult ki az idő, amikor egyébként is indulnunk kellett volna. A terep persze erősen elmocsarasodott. Ez nálunk is rosszabbul érintette annak a kerékpárversenynek a résztvevőit, amelynek útvonalába sikerült beletrafálnunk. Állandó készenlétben kellett lennünk, hogy félreugorjunk a hevesen tekerő versenyzők elől, és az irány se volt mindegy; Katit majdnem elütötte egy fickó, aki balra próbált volna kerülni, csakhogy Kati is épp balra húzódott félre. A bringásokat tetőtől talpig befröcskölte a sár. Néhányuknak traumatikus lehetett az élmény; mikor egy kanyar levágása után visszacsatlakoztunk a kerékpárútba, felbukkant egy versenyző, akivel a többiek meggyőződése szerint már találkoztunk, csak éppen akkor még nem volt ősz a haja. Ugyanakkor egyikükben volt annyi szufla, hogy még hegynek fölfelé is odaszóljon nekünk:
-Ez a sok hülye bringás, ezek is itt száguldoznak, ahelyett, hogy otthon döglenének a tévé előtt!

Egy másik fickótól csak az „excuse me!”-re futotta. Mikor megelőzött minket, láthattuk is mezén a GB feliratot.
-Ez egy angol!-kiáltotta Kati vádlón.-Az ő hibája az egész! Magával hozta a rossz időt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése